a műkarácsony véget ért
a parkban fagyott csend
a szétrombolt szobor helyét
ékesíti kosz és szemét
megcsömörlött a rend

még a műszeretet honol
ráragad az arcra
vérerekben vad alkohol
tömeg kolompja válaszol
csengő gyerekhangra

hízott patkány koszos cigány
zabál a kukában
agyfelszínre rajzolt sétány
a szívekben féltő magány
gyúl a havazásban

ajtótlan tetô közvetít
mûangyalok szárnyán
raktérbe állított tévét
elhagyta isten a népét
szent karácsony napján

a szívekből kikerülnek
útra a fenyőfák
élettelenül hevernek
műjézusként még lebegnek
a szaloncukorkák

értelmetlen nagy kereszted
előtt letérdelve
atyám égek s most éleszted
elpusztított erdőidet
örök értelemre

(Szabad szombat-antológia * RMSZ, Szabad szombat, 1999 / 2. sz.)