Valamivel később,
a világűr gyarmatosítása kezdetén,
földönkívüliségem igazolványának beszerzése után,
a kibékülés megnyugtató szándékával –
visszatértem közétek,
és láttam,
hogy az önirányító társadalom melege
még mindig hiányzik otthonotokból,
makacs ostobasággal ragaszkodtok
beteg intézményrendszeretek erőszakos bilincseihez,
önként cipelitek test –
és léleknyomorító terheit,
s a múlt fenyegető akasztófaköteleit
és összes rozsdás láncait
megbecsült ékszerként hordjátok
eszetekben-szívetekben és nyakatokon;
és láttam,
hogy szellemi szakmunkás-hajcsárok
hajszolják az agyidomító tankönyvek áldozatait,
a túlterhelt gyermekrabszolgákat,
ezeket az állam-gép-alkatrészeket,
a balkáni erkölcs kiszámíthatatlan torzszülötteit;
és láttam,
hogy az előbbi korszakban
magántulajdonná aljasult közvagyon
maradékának utólagos privatizációja
balekek millióinak csalétke lett.
……………………….
… és mindezeket
és egyéb földi fonákságokat is tudomásul véve,
visszatértem a csillagok közé,
ahol azt tanácsoltam,
megbocsájthatatlan tévedés lenne
megengedni az embereknek,
hogy boldogtalanságaikkal
megfertőzzék a világmindenséget.

(Szabad szombat-antológia * RMSZ, Szabad szombat, 1999 / 4. sz.)