Ítélet alatt

Mérlegre kerül mind
amit tettél szépet, jót, igazat;
meg az, mi nyomodban
szétszórva rút, rossz és hamis marad.

És nem a Nagy Idő
dönti el, de mér minden pillanat –
Hát tudnod nincs miért,
élned kell, hogy VAGY ítélet alatt.

Hull a hó

Hull a hó, szakad a
tetőkre, vállamra,
süppedő szívemre,
szótalan szavamra.

Honnan a mennynek e
régóta holtnak hitt
millió szárnyaló
hótiszta angyala?

Sebesen suhanó
szárnyakat hallani!
Őrölni nem győzik
a pokol malmai –

Ezer ha hóvá hull,
ezeregy megmarad
szívem és szavamat
emelő angyalnak.

(Szabad szombat-antológia * RMSZ, Szabad szombat, 1999 / 4. sz.)