SZÓBŰVÖLŐ

Izgalmas minden kalandozás a szavak világában. Nem véletlen, hogy műveltek és kevésbé olvasottak egyaránt kíváncsiak: mit jelenthet pontosan egyik-másik szavunk, miért mondjuk úgy, honnan ered. Szakemberek – nyelvészek, etimológusok – könyvet tudnak írni egy-egy szóról, kifejezésről, visszafejtve nemcsak értelmét, hanem a benne rejlő történelmet, kultúrát, hagyományt és egyéb titkot is. Minden nyelven összeállítanak szófejtő, értelmező és más szótárakat – számuk végtelen. Ez is egy szó-tár. Nem hivatásos nyelvész, hanem jó szándékú amatőr állította össze (már meglévők felhasználásával) – kifejezetten nem szakembereknek; nem tudományos célra, hanem egyszerű – nyelvészkedéshez is kedvet csináló, de a mindennapi életben való eligazodást is segítő – olvasókönyvnek; a maga örömére. Mindenképpen el akarja kerülni a „nem-tudományos” (áltudományos, délibábos) nyelvészkedést: igyekszik – amennyire egy laikustól kitelik – nagyon nem melléfogni, mellémenni. Szavaink – kiemelten az idegen kultúrákból nyelvünkbe gyökerezettek – izgalmas, titokzatos és megkapó világába kívánja bevezetni az érdeklődő és szórakozva tanulni vágyó olvasót; találomra kiragadott, számára valamiért érdekes szavak példáján.. Bízik benne: akad kereslet a Szóbűvölőre, és az is szívesen olvassa, aki „ismeri a poént”… Minden szófejtők és szóbűvölők védőszentje, Sevillai Izidor oltalmára is számítva arra kéri a kegyes olvasót: esetleges tévedéseit nézze el.

1 / ETIMOLÓGIA

Van-e köze a pityókának vagy a tubarózsának a tüdőbajhoz?
Kezdjük alapvetésnek azzal: mi is az etimológia? Mint nagyon sok nyelvünkben meggyökerezett szakszó (terminus technicus – egyszer majd erre is kitérünk) – ez is a latinból érkezett hozzánk, oda pedig a görögből származott. Az etümosz a klasszikus görögben annyit jelent, hogy valódi, igazi, eredeti azaz autentikus (ez is címszavunk lesz majdan), a logosz pedig a szó (régiesen az ige – sőt: az Ige) görög megfelelője, de inkább szózáró –lógia formában ismeretes, így viszont tudományt jelöl (mint a filológia, a nyelvtudomány, vagy mondjuk a biológia, az élettel foglalkozó és a geológia, a Földünkkel foglalkozó tudomány). Összességében tehát az etimológia a szavak eredeti értelmét kutató tudomány: a szó származásával, keletkezésének körülményeivel foglalkozik. A „művelt nagyközönség” a nyelvtudomány valamennyi ága közül éppen iránta érdeklődik leginkább. Ezt az érdeklődést nyelvi sarlatánok, áltudósok is meglovagolják, és – egyebek között – dicső múlt hamis igazolására próbálják fölhasználni. Sokszor visszaélnek a véletlen egybeesések vagy hasonlóságok kiragadott példáival, nem ismerve vagy tudatosan tagadva a tudományos bizonyítékokat. Említsük meg itt a „népetimológia” fogalmát és jelenségét is: ennek igazából nincs köze a tudományos etimológiához, de a nagyközönség (a tanult emberek is) a szóértelmesítést – másképpen újraértelmesítést (reszemantizációt) – mindig is a szófejtés alapvető módszerének tartotta. Ennek a – még laikus számára is könnyűnek tűnő – eljárásnak a lényege, hogy egy ismeretlen eredetű szónak értelmét és egyben eredetét önkényes változtatással, elferdítéssel próbálják megközelíteni: „értelmessé” teszik és beleillesztik egy kitalált történelmi környezetbe. Napjaink délibábos „nyelvészei” (pl. az ún. sumerológusok többsége) is ezzel a módszerrel élnek legszívesebben.

A „népi” szófejtő számára a tudományosan, azaz latinul „Polyanthes tuberosa” elnevezéssel meghatározott gumós avagy gümős virág (ld: a tüdőbaj orvosi megjelölését: gümőkór) – magyarul tubarózsa (a szintén gumós burgonya – a Solanum tuberosum viszont nem lett se tuba, se rózsa); a török „kara katna” (fekete madár) – kárókatona; a cigány „hohano” (hazug, csaló) – hóhányó; a német „Ober-Enns” (az Enns nevű folyón túli vidék) – Óperencia; és így tovább, egészen a minden ízében délibábos „Nebolondozzonazúr”-ig (Nabukodonozor). Egy érdekes vélemény szerint az etimológia végső soron olyasmi, mint a fordítás, bár a fordító (tolmács – majd ez is szócikkünk lesz) inkább a nyelv jelenével, a szavak mostani jelentésével, míg az etimológus (a szófejtő) inkább a szavak történetével és ősi tartalmával foglalkozik.

(Forrás: nyelvmájszter)

Holnap: 2 / CSÁSZÁROK ÉS KIRÁLYOK, CÁROK és egyebek