Felszín és mélység

A dolgok léte valóság és látszat
Mint fény és árnyék összetartozik,
A külcsín hamis értéket takarhat
Poros dobozban arany álmodik.

Letörölve a hímport lepkeszárnyról
Egy szürke váz lesz – nem jó semmire,
De rétek ezer pillangója táncol
S a szemedbe a nyarat lopja be.

Felszín és mélység kerekül egésszé
Míg forradásban sebet rejt az ág,
Virágcsokorban gyilkos tőr lapulhat
Hamisan csillog korhadó világ.

Csak néma tárgy a mesterhegedű is
Amíg vonója asztalon pihent,
Díszes kalaptól nem éles az elme
Háborgó tenger mélyén sziklakert.

A dolgok léte valóság és látszat
Bűvös halomból válogatni kell,
A homokszemek gyér könnye a gyémánt
Mit fáradt kezed arcodig emel.

97.VIII.13.

Árnyék

Kísér a nagy árnyék
ránkvetül az árny ék
rohanunk alatta
emberré avatva.

Az árnyék hűsége
bizonyosság éke
a mindenség része
bármelyikünk élte.

Láncszem szerepére
ráébred-e végre
kit nem hagy az árnyék
és valamit vár még.

98.XII.15.

Kár

Hófergetegben varjúraj
csak kár, csak kár és semmi jaj,
panaszkodásuk szörnyű zaj
a bajra baj, a bajra baj …
– – – – – – – – – – – – – – – – – – –
hitetlenül bólint a gally.

(Szabad szombat-antológia * RMSZ, Szabad szombat, 1999 / 9. sz.)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ