Bölöni Péter: Mese a hatodik emeletről
Mikor az Afrikából elvándorolt férfi
aláhullott a hatodik emeletről,
a szomszédasszony gondosan titkolt szerelme
összeroppant,
egy hívatlan lélek szárnyra kelt.
A repülőtéren felcsöndültek a telefonok,
és a földi irányítótorony
kötelességtudó alkalmazottai
tekintetüket a radarkényernyőre szegezték,
kétségbeesetten kutatták a zuhanó testben
a mindent átható fényesség nyomát,
szétáradtak és keresték a park fái közt,
magasfeszültségtől vacogó oszlopok tövében,
tehetetlen elszántsággal vájtak a mélybe,
csukódó szemhéjak mögött öntöttek utakat
egy összefércelt látomáshoz.
Ahogy az Afrikából elvándorolt férfi
tompán a járdára csapódott,
testére féltve őrzött szerelem romjai borultak.
A szomszédasszony felzokogott,
könnyei elmosták a halódó perceket.
(Szabad szombat-antológia * RMSZ, Szabad szombat, 1999 / 11. sz.)