5 / KÁPOLNA

Lehet-e hungarikum a kápolna?
Lehetne… Hiszen itt, az ókori Pannónia Sabaria vagy Savaria nevű településén született 316-ban az a Martinus, aki később a frankföldi Tours püspökeként, az első nagy nyugati szerzetes atyaként vált ismertté az egész (nyugati) keresztény világban. Népszerűségét a középkorban csak a Szűzanya kultusza előzte meg. Ő volt az első nem vértanúként szentté avatott keresztény, a tizenharmadik apostolnak is szokták nevezni. A szentéletű katona, remete és püspök nemcsak Gallia (illetve Franciaország) védőszentje, hanem Magyarország patrónusa, társ-védőszentje is egyben – fő patrónánk, Szűz Mária mellett. Szülőhelyéről a középkor óta vitáznak, a nevét viselő szent hegyre épült Pannonhalma is és Szombathely is magának vindikálja (a tudomány az utóbbit valószínűsíti). A katonaszent nagy tisztelője, Nagy Károly (róla a „Cár, császár és király, stb.” szócikkben is olvashatunk) 791-ben, az avarok elleni hadjáratáról hazaútban megállt a mai Szombathelynél (akkori nevén Sabariánál), hogy tisztelegjen Szent Márton emléke előtt. Ha a feltételezett szülőváros nem is vette föl szentje nevét, Magyarország-szerte számos település nevében szerepel a „szentmárton”.

De hogy jön ide a kápolna, ez az istentiszteletre szolgáló kisebb templom, amilyeneket eredetileg a vértanúk sírjai fölé emeltek, később meg a plébániatemplomoktól messzebb fekvő lakóhelyeken, temetőkben, utak mellett, vagy az előkelők palotáiban létesítettek..? A legenda szerint Márton, amikor még Galliában katonáskodott, a mai Franciaország északi területén, Amiens városában egy didergő koldusnak adta csuklyás köpenyének (latinul cappa) felét. A másik felét a vállán átvetve továbbra is viselte, ez volt a „köpenyke” illetve latinul „cappella”. Márton nemsokára megtért; szerzetes, később apát, végül püspök lett. A félköpeny a frank királyok birtokába került, akik csatáikba magukkal vitték a becses ereklyét. A „capella” név átment a sátorra is, melyben a köpenyt őrizték; az ereklye előtt naponta miséző papokat „capellani”-nak nevezték. Ezekből a szavakból származik a kápolna és a káplán. A tábori káplánok mellett a plébánosok mellé beosztott segédlelkészeket is így hívják mindmáig. Kápolnák pedig vannak a nagyobb templomokban is, rendesen a mellékhajókban; és akadnak „szakosított” kápolnák is: keresztelőkápolna, sírkápolna, emlékkápolna, stb. A frank (karoling) királyi-császári fővárosban – latinul Aquisgranum, franciául Aix; mai németes nevén Aachen – épült székesegyházban őrzik Szent Márton köpenydarabját (innen a német-belga-holland hármashatárnál lévő város mai francia neve: Aix-la-Chapelle).

A zene-(főként ének-)kedvelők előtt ismeretes az „a cappella”, vagyis a hangszerkíséret nélküli éneklés – az olasz zenei műszó a híres római (vatikáni) Sixtus-kápolnához köthető, melynek karzatán csupán a kórus fért el, zenészeknek már nem jutott hely…

(Forrás: nyelvmájszter)

1. Ölhafen Helen:
   2012. augusztus 18. 09:04

   Irodalmi adalék a „kápolnához”:
   „[…] ― Bartókot sose láttam ― mondtam hazugul és megütődve tájékozatlanságán. ― De az öreg Dosztojevszkijt nagyon jól ismertem. Az apámmal járt elemibe, és gyakran járt hozzánk vacsorára. Olyan szakálla volt, mint Pierce Gwyn Mawrnak.
   ― Milyen jó magának, hogy ilyen híres embereket ismert már gyerekkorában. Maga biztosan azt is meg tudja mondani, miért hívják Aix-la-Chapelle-t németül Aachennek.
   Nem mondtam meg. Egyrészt azért, mert nem tudtam, és másrészt azért, mert hirtelen beleláttam Cynthiába, és irtózatos dühös lettem magamra. A nők mindig becsapnak. Vannak pillanatok, amikor a nők teljesen úgy viselkednek, mintha emberek lennének. Ilyenkor a magamfajta jámbor filológus odaáll, és elkezd magyarázni, és elhiszi, hogy a nőt érdekli az, amit mesél. Pedig még nem fordult elő, hogy egy nőt valami szellemi dolog önmagáért érdekelte volna. Vagy a férfinak akar udvarolni azzal, hogy odafigyel, vagy pedig okulni akar, és az még rosszabb. […]” (Szerb Antal. A Pendragon legenda.)

2. Cseke Gábor:
   2012. augusztus 18. 09:19

   Ez több mint érdekes – megköszönjük!