6 / CSÁKÓ

Nem mindig papírból hajtogatták
Ez a föveg, melyet a régmúlt századokban viselt a magyar katonaság, a kemény nemezből készült kalpag módosított formája, mely nap- és néha nyak-ellenzővel is el van látva (mint egykor a lovagok sisakjain a sisakrostély és a tarkóvédő), teteje pedig közönségesen fényezett vastag talpbőr – írják a régi lexikonok. A csákót több seregben, köztük a mienkben is a gyalogság csak díszben, a lovasság azonban, minthogy a csákó a fejet kardvágások ellen némileg oltalmazza, háborúban is viseli. A csákó elejének közepére – a forgó alá – tűzik az ország nemzeti színeit vagy az uralkodó nevének kezdőbetűit mutató sapkarózsát, s ez alá alkalmazzák többnyire az ország címerét. A csákó a XVIII. század vége felé lett az osztrák katonai egyenruházat része, a többi hadsereg tőlük vette át, elsősorban a könnyűlovasság jellegzetes fejfedője lett. (A legtöbb hadsereg a magyar “huszár” elnevezést is átvette, kissé módosítva: hussaren, husares.) A kényelmetlen, cilinder- (néha csonka kúp-) alakú magas fejfedő imponálóbbá (magasabbá) tette viselőjét, és – mint már fentebb írtuk – bizonyos védelmet is nyújtott. A nevét is átvették, de hátravetett hangsúllyal: shakó , chacó. A szó a magyarból terjedt el Európában, de hogy hozzánk honnan került, bizonytalan. Csak a XIX. század második felében váltotta fel a franciáknál (a hadseregben, a csendőrségnél és a rendőrségnél is) mindmáig hordott kepi, tulajdonképpen egy “könnyített” és megkisebbített csákó (egyik változata a légiós történetekből jól ismert, nyakvédővel felszerelt sivatagi fejfedő); a németeknél (és utánzóiknál) a szegecselt sisak.

Manapság a csákót már csak hagyományőrző katonaiskolák és egyesületek használják. Papírból hajtogatható közismert háromszögletű gyermekfejfedő a papírcsákó (amely tovább origamizva papírcsónakká alakítható). Nincs köze a dél-amerikai Chaco-síksághoz: csak hangzása hasonló, de emiatt a területen élő nagyszámú magyar emigráns mindmáig hajthatatlanul kitart amellett, hogy magyar eredetű szóról van szó (jellegzetes példája a népetimológiának). A Chaco a kecsua “csaku” szóból ered, amely vadászterületet jelöl; a mimdmáig szinte lakatlan hatalmas Gran Chaco síkság területén Paraguay, Argentína, Bolívia és Brazília osztozik.

Holnap: 7 / KUKAC (@)

(Forrás: nyelvmájszter)