Habent sua fata libelli! Harminc évvel a kötet megjelenése után több Temesvárról elszármazott művész úgy gondolta, színpadra állítja Herta Müllernek, a 2009-es év Irodalmi Nobel-díjasának Niederungen (Lapályok) című novelláskötetét. Az előbemutatóra július 28-án került sor, szeptember végén tartják a hivatalos bemutatót, amelyre talán az írónő is eljön.

A tizenöt novellát és karcolatot Niky Wolcz (a rendező), Valerie Seufert és Ulla Wolcz alkalmazta színpadra. A színpadképet az ugyancsak Temesvárról emigrált Helmut Stürmer tervezte, a kosztümöket pedig Fehérvári Zsolt.

Közreműködött még Bogdan George Apetri filmrendező, aki az előadás számára Niczkyfalváról és más bánsági német falukban valamint Temesváron készített felvételeket, amelyekkel a cselekmény atmoszféráját valósította meg filmes eszközökkel, illetve a színpadon eljátszhatatlan jeleneteket, mint a falubeli tűzvész stb

(…)

A Lapályok cím földrajzilag utal a Bánság fekvésére, másrészt metaforikusan olyan helyek gyűjtőneve, amelyek a horizont alatt találhatók, az élhetőség szintje alatt, teljesen reménytelenek, kilátástalanok. A szigorú zárt világban a patriarchális rendnek az volt a célja, hogy a közösséget megtartsa, az identitástudatot erősítse előbb a Kelet-Európába, az új hazába település után, majd a kisebbségi lét nyomása illetve a kommunista diktatúra idején.

A közösséghez tartozás biztonságot nyújtott, ugyanakkor sokakban égett a vágy, hogy annak anakronikus követelményeitől eltávolodva egyéniségként érvényesüljenek. Már a novelláskötetben sincs neve a családtagoknak, Anya, Apa is személyes kötődés nélkül van leírva, a narrátor nem szólítja „apámnak” és „anyámnak” – ezzel is jelezve a szereplők archetípus jellegét. Valamennyi sváb falura ráillik a Niczkydorfról szóló leírás, de a könyv nem monográfia, sem pedig történelmi-szociográfiai tanulmány. Jellemző, hogy a tájnyelv, dialektus sem teszi pikareszkké a kötetet.

A színpadi változat nagy érdeme, hogy az írónő megjelenítésével egy időben – mintegy párhuzamosan – jelen van fiatalkori énje, ezzel két látásmódot mutatva be: a múltbelit jelenben eljátszva, illetve a mostani rálátással, a rendező szemén keresztül nézve. Az előadásba beépítettek néhány verset az írónő A kontyban egy hölgy lakik című kötetéből.

Mivel magyarra még nem fordították le, íme, néhány szó az elbeszélésekről:

Die Grabrede (Gyászbeszéd) tulajdonképpen álom, amelyben a mesélő leány víziószerűen jelen van apja temetésén, akiről a falubeliek a talajvízzel félig tele lévő sírnál vádbeszédként mondják el a véleményüket, „a halottról rosszat vagy semmit” jegyében. Az elhunyt kegyetlenségére és erőszakosságára emlékeznek vissza. Apa több mint huszonöt embert ölt meg a háborúban, feleségét csalta, gyakran megverte, a falu nyelve szerint a lelkén szárad több szexuális erőszak is.

Alkoholizmusa és dühkitörései az egész családot rettegésben tartották. A szobában, ahol a halott fekszik, a falon számos fénykép emlékeztet az apa életútjára, gyerekkorától kezdve végig. A férfiak puskával a kézben a kislány kivégzésére osztaggá alakulnak. A fél hatkor csörgő óra és az anya ébresztése vet véget a rémálomnak.

Das schwabische Bad (Sváb fürdő) – szombat esti „rituális” fürdés. Meghatározott sorrendben az apa, anya, gyermeklány, nagyapa, nagymama mártóznak meg ugyanabban az egyre langyosabb, egyre feketébb vízben; a fürdőzők szappankörei összeelegyednek. A frissen fürdött sváb család leül a képernyő elé, és várja a szombatesti tévéfilmet.
Meine Familie (Családom) – így kezdődik: „Anyám hallgatag asszony. Nagyanyám majdnem vak. Egyik szemén zöld hályog, másikon meg szürke. Nagyapámnak magas a vérnyomása. Apámnak van még egy gyereke, egy másik nővel.” Úgy hírlett, hogy minden családban a gyerekeknek más az apja. Herta, akinek a postás újévkor 100 lejt hoz borítékban, azt hiszi, hogy az Apja küldte, az anyja viszont ellent mond ennek.

Faule Birnen (Rothadt körték ) Apa, a nagynéni, Herta és unokatestvére Kathe kocsival utaznak egy hegyi faluba. A két serdülőkorú lány, miközben apa és a tánti között félreérthetetlen testi kapcsolat zajlik, a sváb mentalitás szerint tudatosítják a férfi és női létet. A nőnek szüksége van férfira, addig nem nő, amíg meg nem kapja; a férfiak pedig isznak, mert férfiak. Így van rendjén. Ettől, és hogy anyjának hazudnia kell, hogy „mindenki külön aludt”, rothadt gyümölcsként ismeri fel saját serdülő testiségét.

A Lapályok című írásban olvasható anya kényszerházasságának retrospektívája: habár tudja, hogy jövendőbelije gyakran megveri majd, nem mer tiltakozni a házasság ellen, ez a falu rendje

Drüchender Tango (Nyomasztó tangó) Herta, anya és nagyanya Mindenszentekkor koszorút helyez el apa sírján, a Kis Sepp pedig harmonika muzsikájával és édesanyja otthon felvett fekete harisnyakötőjével tangót idéz a mesélőben – az élet megy tovább.

Dorfchronik (Falukrónika) – arról szól, hogy régen a piacon állatokat adtak el, most viszont nincs mit árulni, nagy a szegénység. „A falusi tanácsházán a dohányosok szórakozottan füstölnek, a nem cigarettázók alszanak, a részegeseknek nevezett alkoholisták széke alatt ott állnak az üvegek. A

nem alkoholisták és a nem dohányosok gyenge elméjűek, de korrektek, úgy tesznek, mintha gondolkodnának, egészen máson jár az eszük, ha egyáltalán képesek a gondolkozásra.” A kultúrházban kultúra helyett lakodalmakat rendeznek, a téeszelnök, a mezőgazdasági gépállomás igazgatója és a tanácselnök komák.

Az írónő bejárja falut a templomtól, az iskolán át; utóbbi mellett az óvoda, a vásártér, illetve a tanácsháza, előtte betonozott tér, ahol évente a búcsút, a Kirchweih-t rendezik. Esős időben a kultúrház ad otthont a több faluból idelátogató svábok ünnepségének, illetve a lakodalmaknak. Következik a borbély, a bolt, a posta, a milicia. A házak a faluban hasonlítanak egymásra: előudvar, hátsó udvar, virágok, vendégszoba.

A porta gondozottságával a gazda presztizsét határozta meg, helyét a falu hierarchiájában. Megtudjuk, mely nevek gyakoribbak a faluban, milyenek az étkezési szokások. Kiérve a mezőre az írás tételesen felsorolja a kollektív gazdaság és az állami gazdaság ügyeit és birtokait, valamint az emberek viszonyulását egykori tulajdonukhoz. Jelképesen a temetőben fejeződik be a templomtól kezdett, ahol a sokféle halottat a különböző fejfa, kereszt jellemzi, beleértve a hatalmas Hősi Keresztet, amelyen valamennyi falubeli katona neve szerepel, függetlenül attól, hogy melyik háborúban esett el.

Der Überlandbus (Távolsági járat) szerint az utazók fele román. Útközben a mesélő beszámol a földek kihasználatlan állapotáról, a beteg állatokról. Valaki elmondja, hogy a gyárban az éjszakai váltásban egy fiatal fiúnak az öttonnás prés levágta mindkét kezét. Ezért az öltözőben leteperték a lakatost, aki pálinkát itatott vele. Végül is a fiú kórházba került. Hasonló történetek hangzanak el egy beteg korszakról, amely a faluról városba menekülők életét is megmérgezte.

Arbeitstag (Munkanap). Reggel fél hatkor csörög a vekker. Tőmondatokban, mint egy nyelvkönyvben a felnőtt nő beszámol egy napjáról, az élet monotóniájában összemosódik a mindennapok szürkesége, amint összecseréli az események sorrendjét. Kimegyek a konyhába, belépek a kádba, előveszem a törülközőt, megtörölöm vele az arcomat. Aztán bemegyek a fördőszobába, eszek egy szelet teát és iszok egy csésze kenyeret. Végig fordított a sorrend.

Az automatikus tevékenység a rendszer része.

A többi elbeszélés címei: Das Fenster (Az ablak ), Der Mann mit Zündholzschachtel (A gyufásdobozos férfi), Mutter, Vater und die Kleine (Anya, apa és a kislány), Der Strasenkehrer (Az utcaseprő), Schwarzen Park (Fekete park), Der deutsche Scheitel und der deutsche Schnurrbart (A német hajválaszték és a német bajusz).

Őszinte, viszonylag negatív fényben bemutatott, hazug és embertelen hagyományokat leleplező írásai miatt földijei azzal vádolták Herta Müllert, hogy elárulta közösségét, népét. Az írónő nem egyezett bele, hogy a niczkyfalvai iskola az ő nevét vegye fel. Temesváron utcát szándékoztak elnevezni róla, de ebbe sem egyezett bele, azzal az indoklással, hogy még él.

Amikor ezt a könyvét írta, még javában működött a diktatúra. Ezek a történetek még nem róla szólnak. Herta Müller nem sejtette, hogy rövidesen, alig 18 év múlva véget ér népének közel háromszáz éves odisszeája, melynek során az anyaországból eljőve új világot építettek a Bánságban, majd megannyi megpróbáltatás után visszatértek őshazájukba.

(Forrás: Új Magyar Szó online / Kisebbségben. A tanulmány teljes szövege itt olvasható)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ