A 66. miniatűrben (Andi Hall) említett „három deci fehérboros” Zsolti édesapja meghalt. Ez tragédia azok számára, akiket ő szeretett, s akik őt szerették. A hírt én is tragédiáként éltem meg, pedig sohasem találkoztam vele, de barátom olyan erővel jellemezte többször is szívósságát, akaraterejét, meg nem alkuvását, szóval erényeit, hogy közvetve nekem is pótolhatatlan a hiánya. [Nem mellesleg, nem is másodrangú jelentőséggel bírónak szánva megjegyzem, hogy Zsolti kívánságára és a feleségem tudtával a temetés napján itt, minálunk „az öreg bányász egészségére” megittam 2 deciliter vörösbort.] Zsolti a második éjszakán megkérte feleségét, Zsuzsát és kislányát, Nikolettát, hogy válasszák ki maguknak Nagyapa Csillagát a végtelen égi térben. Megtette ő is. (Másik gyerekük, Patrik Zsolt a kétévesek „bölcs-tudatlan ártatlanságával” aludt a másik szobában.)
Zsoltinak van egy talált, fekete, fajtakeverék, gyönyörű kutyája, Lédi, akit megmérgezett valaki (senki, senkiházi). Édesapja halálának harmadnapján! Zsolti esküdözött, hogy meg fogja bosszulni a családja, s édesapja emléke ellen elkövetett bűnt. Nem ezt tette. Állatorvost hívott, s a kutya túlélte. Az események közepén Nikoletta az ölébe ült és megkérdezte: „Apa, most Lédinek is kell választani egy csillagot?”