Szentgyörgyi N. József: Kalandozás a szavak csodálatos világában
7 / KUKAC (@)
Lehet „csiga” vagy „bejgli” is
Az @ jel (kiolvasva: kukac, kukac jel, néha „csiga” vagy „bejgli”, nagyon ritkán: „at-jel”) az angol at szócskát formázó írásjel. Magyar nyelvterületen általában csak az e-mail címekben fordul elő; e használata miatt az internet egyik jelképévé vált. Az interneten Ray Tomlinson, az első elektronikus levelező program feltalálója honosította meg (ezzel a ligatúrával – állandó betűkapcsolattal – rendelte hozzá a felhasználót a kiszolgálóhoz: janoskovacs@internet.co – egyben az elektronikus levelek – az emilek, az e-mail – azonosítására általában is alkalmazta). A @ jel egyébként nagyon régi ligatúra, a nyelvészetben két graféma egy egységbe olvadását (olvasztását) jelenti, a nyomdászatban ikerbetű a neve. A nyomdászatban szó szerint összeolvasztásról van szó, az ólomból (vagy más hasonló, könnyen önthető fémből) készült betűkből kettőt vagy akár többet – amelyek sűrűn fordultak elő egymás mellett – egyesítettek. Már Gutenberg előtt ugyanezen megfontolásból a scriptorok (pl. a kódexeket kézzel író szerzetesek) folyamatos kézmozdulattal, az íróeszköz felemelése nélkül igyekeztek minél több betűt leírni, még ha ez a betűk torzulásával járt is. A @ jel már az ókori latin írásban létezett: az ad („-nál, -nél”) elöljáróból származik.
Az angol írásban elfogadott írásjel. Csakúgy, mint a & jel (a latin et – „és” jelölésére), vagy az æ és az œ ikerbetűk, a „magyaros” latin olvasatban „é” illetve „ő” jelzésére; de az angolból ismert ŋ az – „ng” és a főként a németből ismerős ß – az –„ss” avagy „scharfes s” – az „sz” jelölésére. Még a (székely) rovásírásnak is jellegzetessége, hogy azokat az egymás mellett álló betűket, amelyek alakja erre lehetőséget ad, összevonják, vagyis egy betű bal oldali vonalát fölhasználják a következő betű jobb oldali vonalaként. Az így elért munkamegtakarítása azért igazán jelentős, mert e jeleket fába vagy ennél még keményebb anyagba rótták…
A „kukac”-hoz hasonló „képi” megnevezéssel több országban is találkozunk. Bár angolul a neve is a jelentéséhez igazodik (at – régebben: commercial at vagy commat). Lengyelül például ennek szlávosított formája ismeretes: atka , de inkább a małpa vagy małpka az elfogadott (mindkettő majmot jelöl); a hasonlóság alapján aapster – majomfarok – afrikaans nyelven, és apenstaartje a hasonló hollandban; afna szlovénül (kismajmot jelent). Németül Klammeraffe – kapaszkodó majom – a ligatúra neve. Néhány újlatin nyelvben az arab eredetű súlyegység neve, az „arroba” terjedt el (spanyolul és portugálul) – de a katalánok sokszor jobban szeretik a mi kakaós csigánkhoz hasonló mallorcai sütemény nevét alkalmazni: ensaimada, a franciák meg az éti csigáét : escargo.)
Az olaszok is a csigára asszociálnak: a chiocciola megnevezés a latin coclea – csiga szóból ered. A csehek a közismert sörkorcsolya, a zavinác (sózott heringtekercs) nevét vették kölcsön, az izraelieknél a strudl (az osztrákoktól is jól ismert rétes) a „kukac”. Oroszul kutyácska (szobácska), finnül macskafarok (kissahäntä), dánul disznófarok (grisehale), svédül elefántormány (snabel), görögül kisbéka (το παπακι), kínaiul (mandarin nyelven) xiao laosu – kisegér, törökül rózsa (gül) – hogy néhány érdekeset felsoroljunk.
Holnap: 8 / MUSZLIN
(Forrás: nyelvmájszter)
Pusztai Péter rajza