Az élet nem hagy unatkozni: akkor csalódhatsz, amikor nem is számítasz rá. Alig írtam le, hogy Hobónak és Pressernek köszönhetően hiszek el bármit, elhiszek bármit, és máris megcáfolt, mármint az élet. Vagy inkább figyelmeztetett: ne tegyél olyan határozott kijelentéseket! Óvatosan remélj!

Presser Rúzsa Magdival érkezett, aki tavaly nem dübörögtette meg a szívemet, most azonban nagyon igyekezett, a lelkét is kitette. Aztán bejött Presser, és előadott néhány számot unottan, hányavetien, szinte pökhendien, túlmorogva, túldörmögve, túl.

Azt gondoltam és reméltem, talán csak nekem tűnt így, de másoktól is hallottam ezt a véleményt, sőt, kínos történeteket is. Sajnos nem vagyok már gyerek, hogy rögtön kiábránduljak egy egész életműből és jelenségből, de a szombat este nem volt felemelő. Számomra legalábbis.

(Forrás: A jódeménység foka)

1. Keszthelyi György:
   2012. augusztus 21. 08:07

   Sajnos Presser is az a fajta művész, aki minél keletebbre megy, annál kevesebbet osztogat tehetségéből. Lévén, hogy itt amúgy is nyomor van, elégnek gondolta az alamizsnát.