Fülöp Kálmán versei
Kilátástalanság
Kint álmosan
nyüszít fel
kiskutyám, s
nehéz bakancs
csattog a didergő
útszegélyen.
A mély–sötétben
olyanok ezek a
kisérteties hangok,
mintha a hajnalt
gyilkolná a reggel-
úgy érzem én,
hogy ma már
nem kelek fel
(1999)
Esti dal
Mint kóbor farkas
sovány, lapos az este.
Fent vén hold strázsál
kikenve, megmeredve.
Vért szomjazó kutya
perel az öreg csenddel.
Egy csillag álmosan
tele kupával rendel.
A sűrű csend-ködébe
csak lelkem huhog bele.
Vár hamvas pirkadásra
bús bagoly éneke.
(1999)
Paraméter változások
Amerikában jó az élet,
mondják Párizsban szép a nő.
Nekem már egyik sem hiányzik,
fejemre nőtt a zord idő.
Londonban ködös alkonyok,
Berlinben szajha prostik.
Minden már úgy van jól, ahogy,
fejem fölé magaslik.
Csak azt szeretném, mielőbb
folyna a Nilus… restben.
S a Kisküküllő boldogan
hömpölyögne át Pesten.
(1999)
(Szabad szombat-antológia * RMSZ, Szabad szombat, 1999 / 18. sz.)