Joyce, James: Ulysses / Kerekes Tamás interjúja
Életünkben semmi sem igaz, és semmi sem/ hazug. Az órák, melyeket elveszítünk,/ békések mind. Azok. És csak egyvalaminek/ vagyunk a mesterei: az ismétlésnek.
Joachim Sartorius
Hiába gyúrjuk a tőgymeleg szart, ostorrá, pattogtatni nem lehet vele. És a belőle felépített vár is hamar ledől. A felszínességet, azt még mi sem mernénk állítani, csak azt mondhatjuk, hogy egy nagy Blöff a Jó Öreg Linkségbe csomagolva , szóval nem azt pengetjük, hogy egy könyv minőségét az olvasottságán lehetne lemérni. Kafka első kötete pl. két példányban kelt el, s egyet nyilván az író vett meg. De egy csöppet mégis elgondolkodtató, ha egy nagyon híres regényt még senki sem olvasott a világon. Az Ulyssest talán a terjedelme miatt? Túrót, a Biblia például sokkal hosszabb. Vagy azért, mert összetett? Ez sem áll meg, az Ulyssesnél, mondjuk, még az Eltűnt idő nyomábant is többen, pedig. Talán ezzel a túlzásba vitt belső monológgal van a baj. Nem is ő találta fel. Oké, hogy nyomorult Leopold Bloom össze-vissza tekereg Dublinban, hál istennek, csak egy napig, de ilyen mélységben talán még Paris Hilton belső ügyeire sem kíváncsi az ember, nemhogy egy rég halott hirdetési ügynökéire. És az sem érdekel, hogy Bloom felesége hátulról kúr.Molly akkor sem érdemelt volna többet, ha azt a pózt választotta volna, hogy „hátulról mellbe”.
A híres írót egy kisecseti szellemidézésen Kerekes Tamás faggatta.
– James! Hát nem tudtad, hogy modern korunk Odüsszeiája úgy kezdődik, hogy „Louis a fűtő elhajózott az Új-Hebridákra? (Rejtő Jenő)
* Joyce válasza: Rbrnautzul trenkmotiartudnce oklindrzn reburtzasve.
– James! Miért nincs semmi értelme annak, amit írtál?
* Joyce: Ebben az értelmetlen korban miért éppen az író legyen értelmes. Ma, mikor minden a felszín alá rejtőzik, miért éppen az író mutatkozzék meg értelme fényes orcájával. A szónak, különösen az értelmes szónak semmi hitele nincs, az értelem és a szellem a legértéktelenebb rongy a vasnak és tűznek új és felülmúlhatatlan hangversenyében.
– James! Rajtad kívül bárki is komolyan vesz?
* Joyce: Igen, amikor beleélveztem Molly tojásrántottájába, és mikor 12 nő ült egy felolvasóestemen, kiszúrtam, hogy Molly fingott… A humor azzal kezdődik, hogy a Készülő Mű kész mű volt, és nimfákkal elegy mosónőről szólt, heves párbeszédekkel, melyeket inkább érzékelni lehet, mint érteni.
– James! Igaz, hogy az Ullysses Einstein szerint tartalmazza a világegyetem matematikai képletét?
* Joyce: Bababadalgminaromkon awnkawnhoohoord.
– James! Miért hivatkoztál Dániel könyvére?
* Joyce: Én csak azt mondtam, hogy menjetek el Ufarszinba, egy wellness szállodába.
– James! Örülsz, hogy újra lefordították a regényt? Most már érthető lesz?
* Joyce: Persze. Itt az idő, hogy megajándékozzam a magyar olvasót az epifánia értelmével, ami transzcendens egoizmus látens manifesztációjának kvadratikus ekvivalense.
– James! „Úgy tűnhet, mintha nem tudnánk magyarul” – mondta az egyik magyar fordító. Éppen ezért óvatosan kell bánni ezzel, valamint azzal is, hogy mennyire feleltethető meg egymásnak két nyelv többféle nyelvváltozata. Azaz megteheti-e azt például egy portugál fordító, hogy az ír angol és a brit angol közti különbséget úgy érzékelteti, hogy az ír angolt brazil portugálként fordítja. A válasz egyértelmű nem, hiszen így szennyeződik a szöveg referenciális környezete, téves konnotációk keletkeznek.Te, mit gondolsz erről?
* Joyce: Én a regény megírása után sosem jártam többé Írországban.
– James! Örülsz, hogy Japánban megjelenik a képregényváltozat 14 oldalon?
* Joyce: Igen. A Háború és béke is Oroszországról szól.
Pusztai Péter rajza
2012. október 23. 06:08
Véleményét Lukács György és Szerb Antal is osztja. A magyar világot ez írja meg nekem a legtökéletesebben.
Nekem van időm olvasni. Én ugyanis öreg vagyok. Lehet, hogy én vagyok a földkerekség egyetlen Ulysses olvasója. De köszönöm, hogy valaki a kezembe nyomta a könyvet.
2013. október 30. 09:17
ok