Egy igazi államfői beszéd

Francois Hollande francia köztársasági elnök beszédet mondott a franciaországi zsidóüldözés kezdetének 70. évfordulóján.

A köztársasági elnök – az ország legfőbb vezetője – húszperces beszéde vegyes fogadtatást kapott Franciaországban. Ott is vannak antiszemiták, ott is vannak mellébeszélők (akik az örményektől, kurdoktól, indiánoktól és ausztráliai bennszülöttektől a palesztinokig mindent és mindenkit előbűvészkednének a zsidóüldözés tagadására vagy minimalizálására); ott is vannak, akik szeretnék fényezni a múltat is (és a vichy-i „nyilaskeresztesekről” azt sulykolni, hogy az nem is Franciaország volt). Ott is vannak zsidók, filoszemiták, akik szerint az elnök csak féligazságokat mondott ki. A vita éles volt, de a „kommentekben” egyetlen alpári megnyilvánulást sem olvastam – persze, meglehet, hogy a franciák másként értelmezik a szólásszabadságot és a moderálást… (Talán nem hiába volt évszázadokon át a francia a művelt emberek valamint a (művelt) diplomaták közös nyelve.)

A Franciaországi zsidók a középkori pogromoktól a megszállásig sokmindent megéltek. Az egész művelt világot felkavarta a XIX. század legvégén a zsidó Dreyfus kapitány koholt hazaárulási pere. A német megszállás alatt a francia hatóságok ugyanolyan lelkesedéssel működtek együtt a zsidótlanításban a németekkel, mint mondjuk a magyarok vagy a horvátok. De a – viszonylag kis létszámú – francia zsidóság kétharmada túlélte a Vészkorszakot. És a mai franciák hozzáfogtak, hogy górcső alá vegyék a zsidósághoz való viszonyukat.

A franciák mellett a németek és az olaszok – de még a spanyolok is – is megpróbáltak/megpróbálnak őszintén szembenézni világháborús múltukkal és bűneikkel, mert ők is úgy vélik: az igazságnak nem kell megosztania egyetlen nemzetet sem, inkább segítenie kell a nemzeti egység megerősítését. Az oroszok, lengyelek, románok, horvátok, szlovákok, magyarok – nem így vélik. Ez a véleménykülönbség az igazi határvonal Európában – nem pedig a római és bizánci kereszténység hagyományainak sokat hivatkozott , valóságosnak vélt túlélése…

Meglehet, hogy a franciák nem tartják majd magukat elnökük sok szép ígéretéhez – de legalább megfogalmazták nemes törekvéseiket. Nálunk – és szomszédainknál – ilyen beszédet senki sem mondott (volna) el. Sajnos. Próbáljuk csak meg behelyettesíteni a szövegben a „Franciaország” és a „francia” helyére, hogy „Magyarország” és „magyar”… Ugye, milyen „ütősen”szólna..? – Hát ezért tartózkodna – pártfüggetlenül – minden magyar politikus az ilyen beszédtől. (És nézzük meg az elején a megszólítást, nem csak azért, hogy a francia állami protokollrangsort tanulmányozzuk, hanem hogy lássuk: milyen magas szinten képviseltette magát a Francia Köztársaság.)

Tömör, ütős és világos ez a beszéd, visszafogott érzelmi töltéssel, pontosan megválasztott szavakkal. Nincs benne semmi sunyi mellédumálás, kétértelműség, másra mutogatás, más bűnökkel való összehasonlítgatás. A sosem elévülő bűnt és a szégyenletes árulást a francia elnök nem csak bevallja: vállalja is annak minden ódiumát, mentegetőzés és kibúvókeresés nélkül. Egyben felszólítja a nemzetet: tegyen meg mindent, hogy ilyesmi soha meg ne ismétlődhessék.

Szabad ország köztársasági elnökéhez, szabad franciához, szabad republikánushoz – szabad emberhez méltóan.

Ajánlom az itt olvasható beszédet minden nagyrabecsült olvasóm figyelmébe.

(A szerzőről még többet olvashat az urszu 2 blogon)

1. Tamás:
   2012. augusztus 26. 11:45

   A szerzõrõl még többet olvastam a blogon, rendkívül érdekes!