A fordítás érdekes dolog. Azok közé a feladatok közé tartozik, ahol sosem lehetsz elég biztos magadban. Én román szakot végeztem, kismillió művet fordítottam magyarra, verseket, esszéket, prózát, cikkeket és darabokat, és mégis. Illetve mégsem.

Most a temesvári színháznak dolgozom, a Peer Gynt román változatát nyüstölöm. Amikor a szöveg ‘karót’ ír (kerti karót), ‘țeapă’ jut eszembe. Aztán ledőlök, s a piac felől bejön a fülembe a beszélgetés. „Am pus țărușii ăia”, mondja egy hang, s már tudom, hogy tévedtem. Később ‘balanță’-t írok a ‘mérlegre tenni’ szóösszetételbe, s a tévéből világosodom meg, hogy ilyenkor a ‘a pune pe cântar’ a megfelelő kifejezés.

Ül az ember az összes passzív tudásával, és elszégyelli magát, ha nem jut eszébe valami. Tudok románul, elég jól méghozzá. Olykor mégis hiába.

(Forrás: A jódeménység foka)