Megtanítottalak hazudni

(személyes apróság)

A bűn velem járt kézenfogva,
s én egyszer megfogtam a kezed.
Aztán egyébre is vetemedtem, s mert megszerettél,
fenyegetőztem, hogy meghalok. Féltettél,
s akkor hazudtál először: Tiéd leszek.

Most már magam sem értem az egészet,
Hogy szennyes csókokon át hozzád tértem
megtisztulni egészen, miért lett mégis őszinteségem
vesztem s veszted, világ veszte? A kihunyt csillagok is
fényt hazudnak égi térben.

Mert aztán. Nos, igen, továbbra is akartalak,
sajnáltál és édes volt az őrület, hát azt kívántam,
hogy megkívánj. Akkor másodszor is hazudtál,
mert így kívántam. Az ősi „Tied leszek”
tőlem idegenül lesz való egy messzi ágyban.

Lehet, hogy én akartam, lehet, hogy te sem.
De ha kopognak nálad, már nem kérded, ki az?
Mindent tudsz már. De hogy mindez teljes legyen,
Hátra van a legnagyobb mutatvány, hogy Ő majd gyanúsít,
Hogy valaki mást szeretsz, hazudj utolsót: Nem igaz!

Gyere haza

Annyiszor küldtelek el már,
Hogy éppen ideje lenne visszajönnöd.

A halászok újra kiálltak a partra,
S egy éhes eb egész éjjel ugatott.
Míg a mosás-lét a lefolyóba öntöd,
Gondolj a keresztre, gondolj arra, aki adta.

Vagy gondolj a táncdal-fesztiválra.
Gondolj a hagymára, mely érted pirul csak,
Gondolj a lányokra, asszonyokra, akik jönnének,
És mégis más ágyakba futnak.

Gondolj, gondolj… semmire se gondolj,
A halászok kiálltak a partra,
Megvárt a busz ma reggel engem.
Csak egyszer mondta valaki, hogy: marha!

Ha akarod, ha nem, verset versre öltök,
Ideje lenne mégis visszajönnöd.

Késő

Ha most jönnél, csak néznélek,
Hogy mit tegyek veled.
Ölelni nem tudnálak, tán kérdezném,
Hoztál-e pálinkát és kenyeret?

Leülnék véled szemben.
Emlékszel? Innám az első kortyot –
Emlékszel? Mikor megláttalak,
Csak akkor voltam véled boldog.

Ülnél vélem szemben.
Emlékszel? – Innám már
A második kortyot. Emlékszel?
Csak egyszer, egyetlen egyszer vártál.

Ülnénk egymással szemben.
Emlékszel? Mi egyebet mondjak?
Ellődörgött találkánk harangozni,
és nem lesz többé holnap.

Emlékszel? Mindenem elvitted.
Jogom van rá: legalább te légy boldog.
Emlékszel? Emlékszem. Sehol se lennél,
Mire meginnám a harmadik kortyot.

Közli: Bán Péter

(Szabad szombat-antológia * RMSZ, Szabad szombat, 1999 / 32. sz.)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ