Ez egy Stephen King-novella, egy lovecrafti látomás. Igen, itt vannak, mindenhol. Közöttünk élnek. Nem tudni, világuralomra törnek-e, de ha ez a céljuk, el fogják érni. Megállíthatatlanok.

A Nagybetűs Ember nem tévesztendő össze a nagybetűs Emberrel, akit a hatvanas-hetvenes évek szépprózája és publicisztikája emlegetett előszeretettel. A Nagybetűs Ember egyszerűen csak minden magyar főnevet nagybetűvel ír. Illetve, nem mindegyiket, ez véletlenszerű. Valószínűleg csak azokat, amelyeket Nagybetűvel Gondol. Például a „nagybetű” szót nem. Az kisbetű. De a legtöbb nép nevét igen. Iskolapélda: „Véres Harcokban csaptak össze az Amerikai és Jappán erők iwo jima Szigetén”. Jappán, két pével, mert így mondja. És Sziget, nagy sz-szel, mert nagy. Persze, vannak kivételek: olyant még nem láttam, hogy Finnugor Elmélet. Nem azért, mert tényleg kisbetű, hanem azért, mert olyan egyébként sincsen. A kommunista Habsburgok találták ki. Bocsánat: habsburgok, kicsivel.

A Nagybetűs Ember főként közösségi oldalakon alkot, kommentezik, szól bele mindenbe. Véleménye mindenről van, méghozzá Markáns. De tévedt már be Nagybetűs Ember tévécsatorna feliratozójába is, és utóbbi időben egyre gyakrabban látják csapatostól ólálkodni a nyomtatott lapok szerkesztőségei táján is. Betelepszik, ott marad. Legyőzhetetlen és kitartó, hőköl előtte a helyesírás, menekül a józan ész. Nem németesen konzekvens – szó sincs esetében germanizmusról. Inkább hungarizmusról beszélhetnénk. Vagy arról sem. Pusztán annyiról van szó, hogy az illető nem tud helyesen írni és nem is akar. Pillanatig sem. Tele van a feje Eszmével, nem ár rá lényegtelen részletkérdésekkel foglalkozni. Menti a Hazát, mindig nagybetűvel. Mindig akad, kitől mentse. Ha nem talál, keres. Csinál. Teremt. De minden politikai oldalnak és csoportnak megvannak a maga Nagybetűs Emberei: ez nem világnézet kérdése, hanem bunkóságé. Mely, mint tudjuk, a legnagyobb erő (Erő) a világegyetemben (Világegyetemben). Nincs szomorúbb látvány, mint az a Nagybetűs, akivel egyébként egyetértene az ember. Ilyenkor érezzük át Caesar keservét, amint meglátta a tőrrel kezében közeledő Brutust. „Et tu mi fili…?”

Különben, ez a Nagybetűzés egyszerű dolog. Arról van csupán szó, hogy a Word helyesírás-ellenőrzője ezt speciel megengedi. Illetve, időnként még bátorítja is. Mindez azért van, mert eredetileg irodai levelezőprogramnak készült. Mármost, az olyan Ember, akit szétfeszít ugyan a Mondanivaló, de nemigen olvas, tehát helyesen írni sem tud, rá hagyatkozik. Ami piros, javítja, ami nem, bent hagyja. Hiszen a Word és Bukfenc mindent tud! Így lett ez a legelterjedtebb, legmakacsabb helyesírási hiba. Túlél minket, az már biztos.

Egy Kodály Zoltán nevű kozmopolita, túlhaladott zeneszerző mondott egyszer egy olyant, miszerint magyarul helyesen írni jellemkérdés. Már nem így van.

Már írni sem az.

Ír is mindenki, főleg, aki nem tud.

Aki tud, lassan kezdi szégyellni.

Így megy ez.

Szele Tamás

(Forrás: gepnarancs.hu)