Ezt a Karinthy Frigyes-féle remek könyvcímet választotta dr. Németh Attila pszichiáter, aki szenvedélyesen foglalkozik a különböző nagy művészek kórlélektanával, hogy elkápráztassa a csíkszeredai közönséget egy délelőtti órácska erejéig a nevezetes Karinthy-család kórképével kapcsolatos tanulságokról.

A Karinthy-téma mindig hálás, hiszen mind a felmenők, mind az utódok a mai napig igen érdekes, színes egyéniségek, akik a tehetséget, a kreativitást, de talán a lelki terheltséget is szorgalmasan átadták egymásnak, hogy aztán az egymást követő nemzedékek mind nagyobb gyűlölettel forduljanak a nagyapák és az apák – gyermekeket és unokákat elnyomni vélt – tekintélyével, hírnevével szemben.

Karinthy Frigyes, a nagy nevettető, mókamester, mindenhez értő, társasági hangadó, örök adósságokban úszó, máról holnapra élő híres ember a maga módján szintén viaskodó: korán meghalt édesanyja hiányát, majd első felesége tragikus elvesztését a nőkkel való sajátos kapcsolatába szublimálja. Érdekes látlelet erre híres szerelmes verse, a Pitypang, amelyet Kálmán György előadásában itt hallagthatunk meg.

Karinthy_Frigyes_PITYPANG

Kezed felé

Kezed, hajad felé

Kezed, hajad, szemed felé
Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
Mit kapkodok?! – mindegyre kérded,
Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán –

Mért nem szelíden símogatva
Ahogy szokás, ahogy mások teszik,
Miért kapkodva, csillogó szemekkel
És mit nevetek hozzá – szemtelenség!
Ilyen csunyán, fülsértő élesen!
Eh, rögtön itthagysz, vagy kezemreütsz!
Pitypang, ne hagyj itt,
Inkább megmondom
Megmondom – várj, füledbe súgom,
Hajtsd félre azt a tincset.

Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad, szemed felé
Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
Mi kapkod így – hát mégse jut eszedbe?
Mi kapkod így – még mindig nem tudod?
Pedig ily bosszús arccal
Próbálod elháritani akkor is
Hajad, szemed, szoknyád lefogva.

Porzód felé
Porzód, bibéd felé
Porzód, bibéd, szárad felé
Porzód, bibéd, szárad, szirmod felé
Mi kapkod így, pitypang? – A szél!
A szél, a szél, a szemtelen bolond szél
Vígan visítva bosszúságodon.

Pitypang, mi lesz?
Ez még csak a szellő
Ez még csak kapkod és fütyörész
De én még nem is beszéltem neked a családomról
Hallod-e, hé!
Füttyös Zivatar Úr volt az apám – anyám az a híres arkanzaszi
Tájfun
Tölcséres vihar a sógorom –
Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan – alélva
Felhőbefúró forgószél tetején?

Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre.

Ugyanakkor Karinthy Frigyes élete végéig életre-halálra menő presztizsharcot folytat második feleségével, Böhm Arankával, aki a maga szemszögéből fensőbbségesen, szüntelenül megalázza és maga alá akarja gyűrni férjét, akit pedig ő szemelt ki magának, miután korábbi próbálkozásai, hogy híres emberek garmadáját csalogassa a hálójába, rendre meghiúsulnak.

Igaz, Ady Endre a tizes évek elején egy sor ún. Arany-verset írt hozza, de az 1913-ban, a Nyugatban közreadott Kis női csukák-ban, mely tulajdonképpen az Arankának szóló elbocsátó üzenet, tisztán látja, hogy a nő rajongása csupán a ragadozó érdeklődése a zsákmány iránt.

Ady Endre: Kis női csukák

Most elbocsátlak, kis női csukák.

Falánk szátokkal hogy bánni nem tudtam,
Nem leszek most már továbbat az útban:
Vizek vannak, ússzatok vizeken.

Nehéz halfogás volt ez a pár év itt,
Mert minden asszony
Egy szalasztott leányságnyit vénít
Önmagán és kiszemelt férfián.
Hajh: női csukák, ússzatok, faljatok.

Nekem már mindegy, elbocsátalak,
Te utolsó is, legkisebb szívemnek,
Képzelt arany-hal, kis senki leány.
Várnak a hozzád-méltó halak
S falánk szádon talán megpihennek
Más áldozatok.

Most elbocsátlak, kis női csukák.

(Nyugat, 1913)

Frigyes, sajnos, bekapja a horgot, de különösen makacs zsákmánynak bizonyul: Arankának férje haláláig tapasztalnia kell, hogy választásával „törököt fogott”. Harcuk a másik fölé kerekedésért tartja formában és életben őket – Karinthy tudja és elfogadja felesége önálló, szexuálisan nyitott életét, bár valahol szenved tőle, mert képtelen elszakadni börtönőrétől. Két, rendkívül erőteljes személyiség élet-halál harca az a házasság, amelyben a Karinthy-gyerekek felnőnek.

Karinthy Gábor még a Judik Etellel kötött első házasságból származik, s apja elimseri ugyan költőségét, de nem engedi közel magához. Mostohaanyja pedig egyáltalán nem kényezteti el: mindvégig hülyének, őrültnek tartja, lenézi, semmibe veszi. Gábor, aki szenved a szeretetlenségtől, amikor teheti, el is költözik otthonról, s élete végéig kényszeres cselekvés kínozza, mely nem engedi kibontakozni és megnyilvánulni nyilvánvaló költői tehetségének nagyságát. Annyit készül, gyürkőzik a versírásnak, hogy a készülődések felemésztik minden energiáját: költői hagyatéka végül is egy füzetecskére futotta. (Egy Karinthy Gábor breviáriumot itt olvashatnak.)

Jobbára négy fal közé zárt életéről az alábbi rövid verse vall:

Karinthy Gábor: Ragadozó

Úgy élek itt e kis szobában,
mint némelyik vad szikla-lyukban:
orrát se látni, meg se mukkan
hallgatagon ül egymagában,

dörgöli néha szőrét lágyan
s villamosan a szikla-falba;
készül az ugrós viadalra
s feni fogát a víg homályban.

Gábor félöccse, Karinthy Ferenc ugyancsak szembe került felmenőjével: nyomasztotta a nagy Karinthy hírnév, ezért minden szívesebben lett volna, mint író. Sokáig a sportnak szentelte életét: a magyar vízilabda válogatott tagja, s apjával ellentétben rendet próbál rakni mindennapjaiban. A siker nem is kerüli el: minden elképzelhető hazai írói kitüntetést megkap, írásai tömegpéldányszámban látnak napvilágot, de ő mégis elégedetlen sorsával, s az alkoholba menekül.

1981-ben gy nyilatkozik a Karinthy családról fiának, Karinthy Mártonnak, aki apja nyomasztó árnyéka elől a színpad világába menekül.

Karinthy Márton: Ördöggörcs. Utazás Karinthyába, 2003
(részlet)

„Magnóbeszélgetés Cinivel, 1981

Én: Azt mondtad, Gabi furcsa, szemüveges fiú volt, nyomott gyerek. Sokszoros megaláztatásban élt közöttetek, és ezt nem vetted észre, és nem élted át. Azt mondtad, akkor még nem volt konkrétan beteg, csak furcsa. Csak más, mint a többiek. Mégis, reggeltől estig mást se hallott anyádtól, hogy ő hülye, ő életképtelen. Ezért aztán, nagyon gyorsan, amint tehette, Gabi elment tőletek. A Szellemidézésben te írtad, egy szobába, ahol sárga függönyök, sárga poharak vannak.
Sárgaháznak a korabeli argóban a diliházat nevezték.

/Csend/

Cini: Az a kor tele volt őrültekkel. Minden családban volt huszonhat nagybácsi és nagynéni, főleg ilyen tarhások, ezek mind őrültek voltak.

A Karinthy család is teli volt őrültekkel, és a Devecseri család is teli volt őrültekkel.
Igen, a mi családunk is. Ezek folyton jöttek. Mint a Mici néni, a te nagypapád nővére, aki komplett elmebajos volt. Ugyanakkor zseniális nő is volt, nyelvtehetség, aki tizenöthúsz nyelven oda-vissza fordított. Gépírónő volt, akinek ha spanyolul diktálták a szöveget, ő azonnal oroszra írta át. Az összes híres, nagy Karinthy-fordítások nyers változatát Mici csinálta, a Micimackót is. /Valószínű, hogy a Winnie the Pooh név így vált Micimackóvá. K. M./ A verseket, meg amitől az lett, ami, végül persze apám rakta bele. De hát apám nem is tudott angolul. Azt hiszem, még a Gullivert is Mici fordította, és Leacockot is. Egy időben egész fordítóiroda működött náluk. Mici a diákjaival futószalagon készítette a fordításokat. Apám csak a nevét adta hozzá, miután átfutotta a nyomdába kerülő szövegeket. Egyszer egy Sienkiewicz-regényben nyomtatásban is bent maradt, amit az egyik diák írhatott a szövegbe: Karinthy úr, ezt a szót itt nem értem.

Mici néni ugyanakkor teljesen őrült volt. Ültünk társaságban, finom emberekkel, professzorokkal, írókkal. Egyszer csak Mici néni letérdelt, teljesen váratlanul térdre vetette magát, és azt kiáltotta:

Csak egy vajas kenyeret a szegény özvegynek!

Ő nem volt se özvegy, se szegény, de hoztak neki egy vajas kenyeret. Volt egy nagy retikülje, és abba úgy, ahogy volt, betette. Nem hajtogatta össze, csak úgy a vajas felével bele, képzelhető, mi volt abban a retikülben. Volt valami angol szeretője, egy fiatal angol, aki nála lakott. Állítólag Upton Sinclairrel is levelezett.

A Gabira nézvést viszont volt egy életrevaló elképzelése: Gabinak nyomozóirodát kellene nyitnia. Képzeld el a Gabit mint detektívet. Képzeld el a Gabit nyomon. Egy új Sherlock Holmes. /Nevet/

Én: Szerintem nagyon találó.

Cini: Karinthy Józsi bácsi is őrült volt, Karinthy Ada néni is komplett őrült volt. Egy sor őrült volt a családunkban, egészen le a Gabiig.

Amikor a Verpeléti út 22.-ben laktunk, mellettünk, a 24.ben laktak a Devecseriék. Ők is tele voltak őrültekkel…”

Karinthy Mártont sem kerüli el a végzete: 2000-ben szakít a magára erőltetett megtartóztatással és nekilát Ördöggörcs c. családregénye megírásának. A személyes, őszinte vallomásként megformált megaszöveg kirobbanó siker. A Karinthy-színház neves főrendezőjét egyből a közfigyelem csúcsára röpíti. De képtelen oldani az öröklött, végzetes görcsöt, amit egy generációs láncban a túltengő tehetség és a megnyilvánulásáért folytatott érvényesülési harc a Karinthy-családra mért, amelynek mi, olvasók és szellemi termékek fogyasztói inkább csak az előnyeiből részesültünk; szerencsére!

Cseke Gábor

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ