TANÚSÁG

Bosszú az igazság gyermekbetegsége

1.
Boldog diadalt aratni a hátország felett szintoly
nehéz, mint megtisztulni ott, ahol a Gyehenna tüze
nem ég! előbb csak férfiak jönnek, majd asszonyok
is, zajongva, a rang nem számít, elröpülnek a tekintély
fény-sujtásai, a halált köpködő puskákkal orvvadászok
állhatnak lesben békés medvékre a hegyekben, a csuk-
lóra, mint utálatos féreg, tekeredik a szíj, és a fehér
zománcra piros rózsát rajzol a vér. DE egyszerre a
szörnyű zűrzavar kitárul, a látvány elől menekül a táj
– még nem fél senki –, mégis a durva zubbony felső
zsebéből kihulló levél megmenti az idegen katonát.

2.
Minek folytassam? – Elvitte szekér,
a testet, az üres tenyerét;
a riadt szemét felejtette itt
megvallatni az álmok bokrait,
ránk sütni a düh bélyegét.

3.
Éger-rácsban a két jajongó felkiáltó – jel, bolyong
a hang, riadtabb minden hasonlatnál: zárja magára az
ajtót minden élőhalott, a gólyafészkek is ágyú –
töltelékek, hiába futott világgá mind, aki vétkes, mert
folt esett a szép férfiarcon, készüljön bűnös és bűn-
telen az emészthetetlen utolsó vacsorára. DE az
esztelen parancstól bedagadt az éhes ágyúk torka:
nem csak a rablás válhat adománnyá, az emberi
ítélet is lehet a Bocsánat.

(Szabad szombat-antológia * RMSZ, Szabad szombat, 1998 / 33. sz.)