16 / SZERECSEN

Köze volna a székelységhez?
Olyan szép magyaros csengésű, mint a kerecsen, ez a talán-turul madár (ki tudja: hangzása akár hatással lehetett a szaracén magyarítására). Anyanyelvünk be is szippantotta, mint csupa –e-s csemegét (mely nyelv kelne ebben versenyre vele..?) – bár eredeti értelmében ma már nem nagyon ismerik, a szó itt-ott felbukkan, még nyelvileg alulképzett televíziósok szóhasználatában is ma: szerecsendió, szerecsenmosdatás; rendesebb szótárakban is megtaláljuk rég. (régies) megjelöléssel. Az általánosan műveltebbek a fekete ember (politikailag kevésbé korrekten: a néger) szinonimájának sejtik; a törzs-szó: a szaracén már föl sem sejlik az általánossá vált arabozásban. Pedig eredetileg a Szahara északi felén vándorolgató, itt-ott megtelepedő, iszlám hitre tért nomádokat az európaiak kezdetben szaracénoknak nevezték, a görögök nyomán, akik a szarakénosz homályos gyökerű – talán sivatagit, talán napkeletit jelentő – szót használták megjelölésükre. Ugyanőket az Ibériai-félsziget lakói – miután lerohanták a spanyol és portugál földeket és jó hétszáz évig eszük ágában sem volt onnan elmenni – móroknak nevezték el. Később, a keletebbre – a Szentföld környékén – élő és harcoló hittestvéreiket a keresztesháborúk idején újra szaracénoknak hívták. Mint mindenki mást is, aki nem volt „bevett” keresztény – a magyarokat még jó százötven évvel a kereszténység felvétele után is ilyeneknek vélték: a német krónikák szerint a magyar király (II. Géza) félezer szaracén íjásszal segítette Rőtszakállú Frigyes császárt Milano bevételében (a magyar források szerint ezek a szerecsenek valójában székelyek voltak). A középkorban minden mohamedánt szaracénnak neveztek – ahogyan most mindenki arab Marokkótól Irakig. A középkori magyar nyelvhasználatban inkább izmaelitáknak mondták őket, vagy kalézoknak, kálizoknak, böszörményeknek – később meg törököknek. Ébenfeketékkel keveset találkoztak a magyarok – ha mégis, őt szerecsennek titulálták (állítólag a Bakony lábánál lévő Szerecseny nevű falu alapítója is odatévedt moszlim néger volt; a középkorban egyébként több magyarországi település is viselt hasonló nevet). A szót magát valószínűleg az olaszoktól vettük át (csak náluk van benne –cs- hang: saraceno). Később, a modernebb időkben, előszeretettel neveztek el fogadókat, utcákat szerecsenekről; gimnazistaként naponta elmentem Pécs e néven jegyzett muzeális patikájának Winnetoura hajazó ágyékabroszos néger gyereke előtt. Shakespeare velencei zsoldosa, Othello (The Moor of Venice) – akit mindenki, különösen pedig minden színész négernek képzel el – viszont nem szerecsen volt, hanem mór; igaz, első – 1794-es – kolozsvári magyar bemutatóján a színlapon ez állt: Othello, a velenczei szerecsen) … (Ahogyan a magyar szerecsen rétihéja is tudományosan Circus maurus, azaz mór rétihéja.) Míg a háromkirályok egyike – akit szintén négernek hiszünk – Boldizsár, szerecsen király. A nagy orosz király, Nagy Péter cár udvarában is volt egy szerecsen, pontosabban etióp, Abram Petrovics Hannibal néven cári tábornok lett – de oroszul „arap” volt az etnikai megjelölése (ez az ’arab’ szó torzulása); ő volt a negroid vonásokat magán viselő nagy orosz költő, Puskin anyai dédapja. A szerecsendió egyébként nem dió és nem is szerecsenföldön terem. A „gyarmatárukkal” kereskedő szatócsok a négert előszeretettel alkalmazták cégéreiken és áruik közül is több egzotikus terméket illettek e jelzővel; (pl. szerecsenbors vagy cayenne-i bors – ami viszont nem bors, hanem őrölt chili paprika; a szerecsenkávé kereskedelmi definíció volt a kelet-afrikai eredetű kávéra; de van szerecsenköles is Afrikából). A Pallas Lexikon a fekete lemur makimajmot, ezt a mókás kinézetű fekete kisaranyost ’szerecsen-rémkének’ nevezi. Hitted volna, nyájas olvasó, mennyi mindenről mesél a kihalófélben lévő szerecsen?

Holnap: 17 / KRUMPLI

(Forrás: nyelvmájszter)