17 / KRUMPLI

Kezdetben virágjára buktak
A krumpli egy trampli elnevezés, finomkodóan burgonya – de a paprikás krumpli sose paprikás burgonya, krumplistészta se burgonyás tészta (esetleg – menzanyelven – grenadírmars vagy gránátos kocka), ugyanakkor a krumplisaláta néha burgonyasaláta. A rosszul járó óra viszont csak krumpli lehet… Ahogyan a kissé fanyar ízű, csak jó foggal harapható – egykor minden szatócsboltban árult, ma csak retró-polcokon föllelhető -krumplicukornak sincs másik változata. A nyammogós burgonyanyomót sem hallottam még. A krumplipüré csak esetlegesen burgonyapüré, a krumpliorra azonban sosem mondják, hogy burgonyahefták. Ahogyan a krumplileves is krumplileves, Kádár János óta biztosan. A „népiesebb” krumpli – német, a finomkodó „burgonya” – francia eredetű; maga a növény pedig amerikai – Kolumbusz előtt nem ehettünk paprikás krumplit, mert a hungarikum másik összetevője, a pirospaprika Óperencián túli. (Peruban magam láttam a piacon vagy félszáz fajta krumplit, még –belül! – feketét is; a tudósok szerint száznál több változat ismert az őshazában.) A föltehetően „grundbirne” (földi körte) német alakból lett többszörös áttétellel a krumpli; abból pedig a kolompér és egyéb népi változatok. A németek ma már nem így nevezik kedvenc alapételüket: olasz hatásra (tartuffolo – ma a szintén föld alatti gumós szarvasgombát nevezik hasonlóan; ebből lett a tartuffe francia szó is) kartoffel lett, így ment át – más nyelvek mellett – az oroszba is (illetve, kissé szlávosítva: kartóska). A franciák „földi almának” (pomme de terre) nevezik, az Amerikát fölfedező és meghódító spanyolok, portugálok és angolok megőrizték az ősi indián édesburgonya emlékét (patata, papa, illetve batata – illetve potato. A burgonya név minden bizonnyal kapcsolatos Burgundiával (franciásan kiejtve különösen: Bourgogne; azon azonban mindmáig vitatkoznak, miért éppen e távoli vidékhez kötjük a főzni-sütni való gumót). Eleinte csak Dél-Baranyában mondták így a parasztok (akik azért a krumpliföldre mentek kapálni), később elterjedt úri és hivatalos körökben is. A burgonya sehogysem, a krumpli viszont sokféleképpen tájnyelvesedett: kolompér, korompély, kolompri kumpi, kumpri, stb. A csíki és gyimesi székelyek nyomán Erdélyben pityókának hívták/hívják – ez viszont ismeretlen eredetű, de minden bizonnyal magyar szó. Magyarországon csak kétszáz évvel európai behozatala után, a XVIII. század végén terjedt el; növényrendszertani neve: Solanum tuberosum – a tubarózsára emlékeztető utótag a gumót jelöli. Az Újvilágból behozott egzotikus növényt eleinte furcsa virágaiért ültették cserépbe-kiskertbe – a krumplivirág a magyar katonai szlengben a tiszthelyettesi-tiszti csillagokat helyettesíti (az alaki hasonlóság okán).

Holnap: 18 / EPER

(Forrás: nyelvmájszter)

1. Pusztai Péter:
   2012. szeptember 8. 00:47

   Ön egy óriási kultúrájú ember. Irigylem. P.P.Kanada

2. Keszthelyi György:
   2012. szeptember 8. 07:45

   Ezt az információhalmazt érdemes elmenteni.

3. Eva Agnel:
   2012. szeptember 8. 22:15

   Nagyon érdekes !