18 / EPER

Ősök hagyatéka
A krumpliról az eper úgy jutott eszembe, hogy őt is hírbe hozták földalatti (pontosabban földi) múltjával: megvadult indogermán etimologizálók feltételezték, hogy a német Erdbeere (földieper) az alapszó, esetleg egy föltételezett angol earth berry… De hát nem mindenki „jövevény” – még ha első ránézésre annak tűnik is (ld. még: nem idén lebarnult vagy nem teljesen pisze orrú honfitársaink besorolása). Az eper – ősi szavunk; méghozzá ugorkori, nem török. Föltehetően egy –j is volt a végén: ld. Eperjes városa (szlovákosítva Presóv) vagy eperje egyes nyelvjárásokban – jómagam epörnyének tanultam az eredeti szókincsfelhamozásom időszakában. Mifelénk e szót csak a fára, illetve annak termésére és levelére használták. A földieper arrafelé nem volt bevett kiskerti gyümölcs, a szedret (szödör vagy szödörnye – ismeretlen eredetű szavunk; létezik az eperjesre alakilag rímelő szederjes szó is, a bíborosan kékesfekete arcszínre) meg az erdőben vagy a szélén, a csalitosban szedegettük, a szederindáról. Ez volt a szedernyézés – mifelénk nem eprésztek. A szedres (szödrös) – lószín és lónév – almásszürkét jelentett; ki tudja, miért kapta e nevet (ld. még pej, fakó, deres). Volt ilyen igavonónk, néhanapján kikefélt fényes szürke szőrén alma nagyságú kerek, fényes karikák csillogtak. Természetesen az érett (black and white) epret is leszüreteltük, egyenesen a fáról; igyekeznünk kellett, a hullott eper összeszedésében mindig a ludak győztek – ők is imádták… A szamóca szót először a rádióban hallottam, a Csinn-Bumm Cirkusz bohóca volt (mindig bemondták: Keleti László; csak később lett egy Szamóca hídember, de ő már más színlapra tartozik). Hogy ehető is, csak gimis koromban, a városban tudtam meg. Szerte hazánkban utaztomban tudtam meg, hogy az eper meg a szeder vidékenként jelent mást és mást (ahogyan a bab meg a borsó is: az Ormánságban a lökhajtásos csülkös levest borsólevesnek hívták, mert minden hüvelyes borsó volt; a városi borsót meg cúkorbabnak mondták). A szamócán mindenfelé az erdei, vadon termő finomságot értették. Lekvárt mindegyik eperből lehet főzni, finomat; pálinkát viszont elsősorban az eperfa terméséből gyárt a fináncoktól felszabadított népünk. Eperajkú a természetes (nem plasztikailag feltöltött és nem rúzzsal kimázolt) csókos szájú menyecske. Az eperfagyi pedig jajdefinom. Az eperlevél egy levestészta, mely csöppet sem hasonlít a selyemhernyók csemegéjére. Sok szláv nyelvben jágoda minden bogyó (és minden gonosz csekistafőnök). A távolról szederre (eperre) hajazó málna a mi nyelvünkben szláv jövevény (malina) – angolul raspberry. Az angolban minden bogyószerű gyümölcs –berry; – a fán termő bogyó a mulberry; a földieper a strawberry (a híres Beatles-dal, a Strawberry fields forever magyarul akár Örök szamócaföldek is lehetne; a másik híres nóta, a Blueberry hills forever viszont az áfonyás dombokról szól, most és mindörökre; az én legkedvesebb berrym meg Halle Berry, forever).

Holnap: 19 / FUTBALL

(Forrás: nyelvmájszter)