21 / NULLA

Egyből lett semmi…
A nullát mint számot – és tízes számrendszert meg a helyi értéket – az arabok vezették be Európában (ők meg a perzsáktól-indiaiaktól vették az „arab” számjegyeket). A nulla („0”) a „semmi” jele a tízes számrendszerben. Külön – érdekes – téma lenne a számok megnevezése, írása (talán később kitérek erre is) – most csak maradjunk annyiban, hogy a nulla (zéró) minden szempontból forradalmian új jelenség volt a számok világában, a – nem is annyira sötét – középkorban.
Latin szó ez is, az „egy” jelentésű unus származéka (belőle lett a kicsinyítőképzős ’unulus’ – ’egyecske’, majd ez alakult át „nullus”-sá, ’egy sem’, ’semmi(lyen)’ jelentésben; a három nemű melléknév nőnemű alakja a „nulla”. A jogi nyelvben elterjedt annullál (hatálytalanít, érvénytelenít, megsemmisít) veretes magyar megfelelője ez volt, hosszú í-vel: „semmít” (a Semmítőszék az a legfelső bírósági intézmény, amely a jogilag kifogásolható döntést megsemmisíti – latinul ez a művelet a cassatio – és új eljárást indíttat).
Az unus-ból származik még az unicum is – nem csak a közkedvelt magyar nyakolaj, hanem – már a Zwackok előtt is – minden egyedülálló, ritka, különleges dolog. (Az unus nagyobb szóbokrot hozott létre, mint a nullus, ld. univerzum, unitárius, unió, uniformis – hogy csak néhányat említsek.) A zéró (melyet mi az olaszból kölcsönöztünk) a számok világában ugyanazt jelenti, mint a nulla, vagyis a „semmi”-t. Az itáliaiak eleinte „zefiro” -nak mondták (ebből rövidült le a zero) – mert így hallották a móroktól; arabul ugyanis a „szifr” jelenti a semmit, az ürest, a nullát. De a zefiro lágy esti szellőt is jelöl, csak annak nem arab a töve, hanem görög (Zephyrus, a nyugati szelek istene volt, a szivárványos Irisz istennő férje, aki a csodaszép földi fiúra, Jácintra gerjedt reménytelenül).

Az arab szifr ment át a spanyolba és az oroszba (cifra – szám); a franciába (chiffre – rejtjel – a rejtjelezés elsősorban számokkal történik, bár a francia Verne Gyula magyaros történetében, a Sándor Mátyásban egy rács alakú betűs rejtjel szerepel „sifre”-ként); a németbe (és onnan a magyarba is: cifferblatt- az óra számlapja, az argóban: ’pofa’), de „cifra” szavunknak is ez a töve, főként „üres” értelmében (föltehetően a bőrdíszműveken fafaragványokon lévő kör – azaz „zéró” – alakú díszítményeket hívtuk valamikor cifrázásnak). Nem találtam adatot arra, hogy miért jelölik a mellékhelyiséget (WC) két nullával…

A nullát egyébként nyelvünk jobban befogadta, mint a zérót. A sportnyelvben is csak neki volt karrierje; igaz: németesen, null-ként kezdte, az abszolút döntetlen null-null volt. Hosszú győzködések után a sportriporterek (és a drukkerek) többsége elfogadta és használni kezdte a nullát a fociban is, de addigra már a lenullázott magyar foci általános jelzőjévé vált…

Következik: 22 / TÓTOK

(Forrás: nyelvmájszter)

1. Gyárfás András:
   2012. szeptember 16. 04:13

   A régi rómaiak,hogy írták le a nullát???
   Vagy mivel az övék volt az egész világ az olyant mint a „semmi”(nincs) nem ismerték??

2. Szentgyörgyi N. József:
   2012. szeptember 19. 10:00

   A régi rómaiak (és görögök, de ide sorolhatjuk az ószövetségi zsidókat is) a „semmi” számtani fogalmát nemigen ismerték, ezért számalakja (pontosabban: betűalakja) sincs
   e nyelvekben. Matematikatörténeti művekben utána lehet ennek nézni – én viszont a számtant különösebben sosem kedveltem. Emiatt adtam meg csupán azt , hogy ezeket az újdonságokat az arabok hozták be Európába (Indiából). Nem is tudom nagyon elképzelni, hogyan lehetett nulla (zéró) és helyi érték nélkül számolni (pl. négyzetre emelni). Márpedig lehetett: a nulla is kellett a világbirodalomhoz fenntartásához. A római császár büszkén hangoztathatta: nullus secundus. (Ez kicsit több, mint az „egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók”: nagyjából azt jelenti, hogy „mindenben mi vagyunk az elsők”.) SZNJ.