Zsidó Ferenc: Delírium
Betértünk A háromszájú kismacskához fémjelzésű boriszóba, és megbocsátottuk magunknak. Ebből később mindenfélénk származtak. De mi nem félénk. Mi bátor. Fenekére vertünk néhány pohárnak, és nem igyekeztünk a legkisebb zajt csapni.
Borhangzott, nyekergett, smégkitudjaminem – de például trillázni nem volt ideje – a ház összese. Csak a macskák távoztak, intenzív faroklengetés közepette. Ettől a társaság kezdett homogénné válni, ami a szőrrealistáknak egyáltalán nem tett jót.
Urr Kandurt is lelöktük a tanszékről, előzőleg beinkasszált három öl tejfölt bajuszkenőnek, pár pofonnal kísértve. Ezekkel együtt elégedetten olajkodott, nem kért a kéznél lévő, előmelegített égési sebekből. Kár, mert így az utókor nem fog hálatelt szívvel emlékezni reája.
Akár neki is foghattunk volna nyávogni, de valahogy nem erről szólt ez a nap. Visszasírnánk a macskákat, mert ők a légy a borban, viszont nem voltunk népies hangulatban. Ilyenkor egy Toldi meg se kottyan nekünk. Kettő sajnos nincs. Ettől már majdnem bontogatni kezdte vitorláját sorsunk tragédiája; ekkor szélcsendes mosollyal elzártuk a kedvező szelet. A csapra nyomást szereltünk, ez szabályozó. A petyhüdt vitorla azóta is ott lóg életünk ege felett, ettől meg könnyebb ültünk. Nem babérjainkon, azt még nem arattuk le a kedvezőtlen időjárás miatt, hanem a seggünkön. Emiatt a bor apályozó jelenséggé vált, és gyakrabban volt jelenése, mint egy príma donnának: felkapott egészen a száj vonaláig.
A kocsma gyakorlatilag meg is szűnt, csak mi maradtunk egyben, a macskák szétszórtságát ellensúlyozandó. Ez a csapás a macskákra nézve természeti volt. Szegények valószínűtlenül homorúan doromboltak. Domborultak merész rakásba. Feltámadásuk legyen békés, mint egy palotaforradalom. Kocsmájuk legyen áldott. Mi meg papok leszünk.
Ez volt a felavatás.
Szóljon bár halleluja, ha nincsenek harangok, márciusig nem várhatunk, egyébként most is virulunk.
Adjon Isten bort a temetésre. Bevetésre.
A macskák beleegyezően bólogattak.
(Szabad szombat-antológia * RMSZ, Szabad szombat, 1998 / 32. sz.)