22 / TÓTOK

Jól hangzó értelmetlenségek
Egy blogbejegyzésben láttam: talyt sikeres. Ez arra utalt, hogy aki leírta, csak halványan sejti a – valószínűleg csak élőszóban megismert – kifejezést. És – egyfajta modern népetimológiai kényszernek engedelmeskedve – megpróbálja értelmessé tenni, ahogyan mondjuk a „gallyra megy” (továbbfejlesztve „gallyra lép”) szókapcsolatot. Közös a kettőben (talyt, gally) a „retró” szóhasználat és a ködbevesző eredet. Régies – immár nem aktív – szavakkal a választékoskodók valamint a nyegle nyelvhasználók egyaránt élnek (más-más megfontolásból). Az eredet már száz évvel ezelőtt sem volt közismert (bár a többség érezte, valami „zsidós” lehet benne). Igen – a kiegyezés és a Nagy Háború közötti időszakban – a városi szlengbe rengeteg jiddis (néha héber) szó és kifejezés került a tisztes és kevésbé tisztes zsidó polgárok szóhasználatából (a börtönök tolvajnyelvében mindmáig rengeteg ilyen szó akad – a cigány eredetűek mellett, mert a börtönök lakói között is számos nem tisztes zsidó – és roma – magyar akadt). Számtalan könyv, tanulmány, cikk szól erről – akit érdekel, a gugliból is tájékozódhat. Én most csak egy különleges összefüggésre szeretnék rámutatni : a kapcsolatra a (helyesen) tajtsiker és a tót között.

Aki értően használja, tudja: a tajtsiker azt jelenti: eszméletlenségig berúgott, holtrészeg. (A holt egyébként „echte” magyar összetételekben is él: holtfáradt, holtszezon, holtpont – melyek sosem tartalmaztak tajt-ot: nem a jiddisből vettük őket…) Azt már kevesen tudják, hogy valójában a holtrészeg jiddis (német-héber) változatáról van szó: a „siker, sikor” héberül bódultat, részeget jelent – a ’tajt’ pedig németül halottat (tot), kicsit torzult ejtésben. Régebben használták még a tajtzihert is, holtbiztos értelemben (a ziher is német szó). A népetimológia kezdettől jelen volt: totál siker, tuti biztos változatokkal tüntették el az érthetetlen tajt-ot. Egyik ilyen megoldás a „tót” felhasználása: tótziher, néha tótsiker.

E szó régi alkotója szókincsünknek – egykor szinte minden nem-orosz szlávot (szlovákot, szlovént, horvátot) így neveztünk északon és délen; később csak a „felvidékieket”. A szó alapja feltehetően a „nép” jelentésű ófelnémet ’teut’ (tajt…), amiből a teuton, sőt, áttételekkel a deutsch népnév is származott. Hozzánk nem a „teut/tajt” vonalon jutott el, hanem a „tót” vonalon… mára „régies” (történelmi) illetve inkább becsmérlő megnevezése lett északi szomszédainknak. (Néhány érdekes összetételben is tovább él, mint a tótágas – ez a cigánykerékhez hasonlóan az alapszavak: az ágas és a kerék valamilyen torzulását jelzi; ahogyan negatív tartalmú a hanyatt eső ablakostót, a kiabálós drótostót, vagy a cigányútra (nem gajra!) ment cigánymeggy, esetleg a svábbogár is… ) Külön fejezetet szentelhetnénk a (környező) népek sajátos magyar elnevezéseinek – bebizonyítva, hogy az oláh meg az olasz ugyanazon szláv tő két változata; hogy a rácokat ma már mindenki szerbnek mondja; hogy a nándor (Nándorfehérvár) egykor bolgárt jelölt, hogy szegény bolgárok nevéből alakult ki – olasz segítséggel – a buzeráns, valamint – francia közvetítéssel – a bugris; hogy a „német” – némát jelentő szláv szó, a magyarországi németek „sváb” elnevezése csak egyik német nép- és nyelvcsoportra érvényes; a szláv meg a latin rabszolgából (sclavus) jött, noha a szlávok hasonlóan nevezik magukat (szlavjanye, szlovene); az „orosz” viszont török eredetű átvett szavunk (bár a „ruszki”-ban is meglévő rusz elnevezéssel éppenséggel a finnugor szomszédok illették először a vikingek alapította fejedelemségeket… A hasonló hangzás (tote/tajt- teut/tót) és a ködbevesző eredet így hozhat közel egymáshoz távoli értelmeket (és értelmetlenségeket, mint a talyt és a galy).

Következik: 23 / CSENDŐR

(Forrás: nyelvmájszter)

1. Ölhafen Helen:
   2012. szeptember 16. 15:18

   Már rég nem jártam erre, de amit a tajt~ -ról megtudtam, az nagyon érdekes! Köszönöm. Csak egy adalék az új és csak kis mértékben művelt nyelvhasználathoz: a múltkorjában egy kedves, udvarias és előzékeny beszélgetőtárs hosszan, nagyon hosszan próbált meggyőzni, hogy nyilvánosság előtt ne használjam azt, hogy „faséban van”, mert az helyesen „fasírtban van”, és ki fognak nevetni tudatlanságom miatt, …ez ‘hótziher’ : )
   További jókedvű nyelvfejtegetést! ÖH