23 / CSENDŐR

Messziről fölismerhető
A csendőr mostanában „visszatért” mindennapjainkba, de ez nem nyelvészeti, inkább politikai kérdés… A négy évtizedes hiátus alatt csak rendőrség létezett a különféle rendszereket váltott háború utáni Magyarországon, a csendőrség inkább csak megbélyegző kitételként fordult elő (mint újabban mondjuk a munkásőrség). Előtte viszont hosszú időn keresztül része volt nemcsak a nyelvnek, az életünknek is. 1945-ig a falusi karhatalmi testület, rendőri szervezet tagjai voltak a csendőrök – e néven a nyelvújítás óta (1834 az első előfordulás éve), mert előtte – amint azt sok népdal, népmese, közmondás is tanúsítja – zsandárok voltak. A nyelvújítók a már létező rendőrző (rendőr) mintájára alkották meg a csendőrzőt, a csendőrt. Elterjedését minden bizonnyal az is segítette, hogy hajazott a megszokott zsandárra (annak mintegy magas hangrendű párja volt, mondjuk, mint a család-cseléd); de összecsengett az ugyanolyan jelentésű pandúrral is. A nyelvhasználat ezeket később elkülönítette, mindegyiknek kijelölve a maga helyét: a gyerekek nem játszottak rabló-csendőrt, csak rabló-pandúrt; és az egyoldalú tegezés sem pandúrpertu volt, hanem csendőrpertu… A pandúr (eredete bizonytalan) valamikor maga is rabló volt, fosztogató martalóc, amiképpen a hajdú is – később lett mindkettő a rosszfiúk, a betyárok réme.

A zsandár francia eredetű. Egyszer egy tanítványom emígyen „franciásította” vissza : Jeanne d’Arc (és igaza is lehetne, nagyjából azt is így ejtik) – de a szó a „gens d’armes” (fegyveres férfiak) kifejezésre megy vissza, ennek a kiejtése kb. „zsan d ár” . Így vették át a németajkúak (Gendarm), majd az osztrákoktól (’schandarm’) mi magunk is. 1873-ig hivatalosan is ez volt a karhatalmi szervezet tagjainak neve, akkortól lett belőlük csendőr, a zsandárságból meg csendőrség (háborús időkben tábori csendőrség is alakult, hasonlóan a tábori püspökséghez-rabbisághoz).
A legtöbb európai nyelv a napóleoni Gendarmerie nyomán vette át az intézményt (és néha a nevet is – bár az olaszoknál a carabinieri, a spanyoloknál a guardia civil az intézmény megnevezése). A csendőrök „nemzetközi” jelképe (francia mintára) az égő gránát, öltözékük is jellegzetes (filmekben a francia és olasz csendőröket is sokat láthattuk).

A magyar csendőrt is messziről föl lehetett ismerni kakastollas kalapjáról no meg feltűzött szuronyáról. A zsandár is könnyen beilleszkedett a magyar foglalkozásnevek közé (volt már ott kádár, bognár, kasznár és egyéb), a csendőr is (mely az eredeti összetételt figyelmen kívül hagyva lett vidékenként csöndér, csender, még csendúr is). A francia „gens”-ből (amely a latin gens, gentes továbbélése – ott családot, nemzetséget jelölt) jött még – angol vonalon – a gentleman (úriember) és a gentry (dzsentri). A latin gens tövét őrzi a nemesi – nobilis – származásra vonatkozó feudális nemzetségi eredethatározás: de genere; újabban ez is visszatért, de ez sem nyelvi kérdés. (A degenerált viszont nyelvileg csak igen távolról rokona a gens –nek… A nem-nemesi származásút a sine nobilitate jelenti latinul, az angolok belőle képezték – rövidítéssel – a sznobot… )

Következik: 24 / VÁMPÍR

(Forrás: nyelvmájszter)