Partner: Kerekes Tamás

2050-ben Gogol felébred a hibernálásból.
Péterváron kimegy a Névai sugárútra és megdöbben, hogy milyen gyönyörű autók, csinos, jólöltözött nők és tömött kirakatok vannak. Elégedetten beül az első vendéglőbe. Lehajtja az első „szto gramm” jeges vodkát és elgyönyörködik az itallapban. Zakuszkák, tokhal, szarvasgomba, kvasz, borscs, Sztroganoff-bélszín, nyelvhal stb.
Nem tud uralkodni magán, s amikor jön a pincér , megkérdi, -Mondja, mióta van Önöknél ilyen árubőség?
– Hát a nagy háború befejezte óta.
-És győztünk?- kérdezi Gogol.
– Természetesen.
– Akkor fizetek.
– 104 dollár, 50 cent.

– Mindannyian Gogol köpönyegéből bújtunk elő – mondják az irodalomtörténetírók, és Te? Nyikolaj, honnan? A Te köpönyeged honnan való?
– A jövőből. Én már csak a jövőre koncentrálok: „2068-ban a kínaiak által uralt Szibériában szlopáriumnak tűnik a jövő: az emberek élveszülő szövettel kitapétázott bunkerekben laknak, hiperaktív megvilágítással. Itt dolgoznak a tudósok, akik írók szervezetéből kékhájat állítanak elő, s iráni, zoroaszteri /a Földbaszók csoportja / törzsek segítségével a múltba röpítik azt, hogy megváltoztassa jövőt. A kísérleti telepen egy pulyka nehezebb, mint egy ember, maga Tolsztoj-4 is csak 112 centi. A kékháj rajta és a többi, klónozott írók nevét viselő mesterséges szörnyeken termelődik, akiket titkos módszerekkel épp e célra tenyésztenek. Ez a titokzatos anyag/ jégbe burkolva/ megőrzi hőmérsékletét, csak írókon képződik – a lélek mérnökein.”

– Mi történt a holt lelkekkel?
– A kancsukát még sűrűn használó cári rendszerben csak azok a földbirtokosok kaphattak pálinkamérési engedélyt, kik írásban legalább kétszáz jobbágyot fel tudtak mutatni. A vodka jól fizetett. Ezért a földbirtokosok a halott jobbágyokat is élőknek tüntették fel az összeírási ívekben, hogy megkaphassák az engedélyt.
Az objektív realitás-lázálom, amit a vér alkoholszintjének elégtelensége okoz” /népi bölcsesség/

– Mi van a híres Nyevszkij Proszpekted-del, Nyikolaj?
– Pityerben – így becézik Pétervárt az oroszok – az ír kocsmákban Guiness-t isznak, aminek feketekávé illata van, s hajnali kettő körül térnek át a sörre. Még lehet választani a nyitva tartó Dostoevsky bár és a Bronx közt, ahol egy korsó sör kevesebb, mint fél dollár és amatőr sztriptíz is van. Aki akar, levetkőzik. A söröző körül újság fecniket és üres kólás dobozokat forgat a szél. A szemét között mocsokréteg borította kéregető gyerekek, hajléktalanok és bolond ősz öregasszonyok. A járda közepén irreálisan hatalmas ürülék-kupac. Sehol egy lélek, a holt világon elborzadt emberek már rég elköltöztek. Egy ajtón, ahol egy kihalt civilizáció idején az alsó zár volt, most egy kartonlappal elfedett rés van. A nők fele frigid. A bár előtt koldus, szatyornyi staniclivel, rajtuk felirat: „Édesanyám utolsó lehelete”.

– Nyikolaj, és mit hozhat a jövő?
„Igor utazik a transzszibériai expresszen és az étkezőkocsiban rettenetesen betép. A kalauz támogatja, nem emlékszik a kocsi számára? – kérdezgeti, hogy segítsen. -Nem. -Nem tudja esetleg, hogy melyik kupé volt? -Nem. -Nem emlékszik valami egyedi, megkülönböztető jegyre? – De, vidul fel Igor arca, az ablak előtt nyírfaliget volt, legelésző tehéncsordával. ” Szóval, a dolog, egyenlő a dolog történetével, ahogy Hegel mondaná. Kezdjük elölről, Tom..

– Tehát. Jóllehet az orosz alkoholizmus evangéliumát már megírták, ez az egészséges, tradicionális, már-már Jeszenyinre emlékeztető harsány önpusztítás frivol hangvételével föidézenő az egyszerű, de misztikus orosz lélek nagy utazása, mely alkalmasint végzetébe rohan. Az orosz Nemzetközi Józansági Akadémia szervezőbizottsága szerint az évente egymillió embert vesztő Oroszország Anyácska, mint nemzet, a század végére kihal.
Valaha a szegénységük miatt a disznaikkal alvó írekről hittem, hogy nagy ivók, hisz náluk Szent Patrik napja után egy derék írnek hét nap és hét éjszaka kell italoznia. De nem véletlenül Oroszország a világelső az alkoholfogyasztásban.
Az ötszáz éves orosz vodka története átível a szlavofilek és nyugatosok vitáján: először 1502-ben főztek vodkát Moszkvában, igazi „orosz vizecskét”, ám készítése és feldolgozása rögtön rámutat az orosz társadalom patriarchális, nemi szerepeken nyugvó munkamegosztására. Hiszen míg a vodka készítése asszonymunka, mert a feladat pontosságot és türelmet igényel, addig az italkóstolás igazi férfimunka. Indoklás nélkül. Szentpétervárott a lúzer Pall Mall Light-ot szív, a menő viszont ezüstdobozos Malborót. A Nyevszkij legjobb kávézója a Szever. Előtte általában egy csapat görkoris tolvaj ül, noha tíz éve csak a valutaspekulánsok és az ország vezető bérgyilkosai járhattak ide.Az amfetamint nem keverik alkohollal, csak a benzodolt. A sarki palancsintázóban friss a haska. A Láda c. bárban a vécében a kagyló felett lista lóg olyan személyekről, kiknek nem kell használniuk az ülőkét. A nyolcas számú a milói Vénusz. A sör a lételem, a vodka extra, a tequila rituálé, és ha semmi nincs, akkor jöhet a bor.

– Nyikolaj. Hogy is történt az a híres eset az elveszett orral?
– Mint az elveszett műfogsorral, amely, ha megéhezett, hazatalált.