25 / PATIKA

Elhagyott szókezdet
A patika olyan családias hangzású, míg a gyógyszertár – iskolás-hivatalos… Az ott dolgozók is inkább patikusok, semmint gyógyszertárosok avagy gyógyszerészek. Tíz magyar közül kilenc gondolkozna, hol az összetétel belső határa: gyógy-szertár vagy gyógyszer-tár, de természetesen az utóbbi a helyes: a (bizánci) görög alapszó (apothéka – hasonlóan ment át a latinba is) jelentése: raktár, lerakat, tároló hely. A görögben az apo- előtag jelentése el-, félre; a theka egy tenni, helyezni, rakni, tárolni ige névszói származéka – fölismerhető a ’téka’, ez a nyelvünkből lassan kimúló tároló (mappa, könyvespolc, könyvtár), melyet szinte csak a „diszkotéka” (lemeztár) rövidebb „diszkó” formájában ismerhet a mai ifjú. Gyerekkoromban szülőföldemen (az Ormánságban) az iskolások fa tukóban őrizték a ceruzát, tollat, esetleg radírt, és otthon az őrölt paprikát is tukóban tartották – minden bizonnyal ez is a téka egyik túlélése… Az apotéka szó jobban megőrződött a németben (apotheke), egyes szláv nyelvekben (oroszul aptyéka), mi elhagytuk belőle a szókezdő a-t, talán mert névelőnek véltük így született a patika. Az angol pharmacy, a hasonlóan írt spanyol és olasz farmacia inkább megfelel a gyógyszertárnak (szintén görög alapszóból: pharmakon: gyógyszer – innen a tudomány, a gyógyszertan: farmakológia).

Nehezebben fölismerhető, de az apotheka távoli leszármazottja a bodega és a butik is. Az első a spanyolból német közvetítéssel jött hozzánk; valamikor a bodega italmérés volt, melyben borkorcsolya is akadt. A németben a butiknak is hasonló jelentése volt egykor, ezt is átvettük (pálinkás butik), de erre ma már a nyelvészeken kívül senki sem emlékszik… Francia változata, a boutique viszont kiütéssel győzött: minden kis és kissé nagyobb divatüzlet butik manapság Magyarországon (tulajdonosa meg a butikos). Még nagyobb karriert futottak be az apo-s előtagú görög eredetű szavak a nyelvünkben, ha nem is lett egyik sem olyan bevetten magyar, mint a patika. Talán még az apostol : ennek görög eredetije aposztolosz, az apo- előtagból (el-) és a sztello igéből (küld) áll össze; a latin egyházi szókincsben küldöttet jelent, elsősorban Jézus 12 tanítványának egyikét; az apostoli általában valamilyen pápával kapcsolatos dologra utal, a nuntius apostolicus a Vatikán diplomáciai küldötte, azaz követe; a rex apostolicus pedig apostoli király, a magyar királyok pápától kapott címe… Néhány további apo-: apogeum (földtávol, keringési pályára vonatkoztatva), apokalipszis (végítélet; János apostol Jelenéseinek görög címe), apokrif (a kanonizált Bibliába föl nem vett), aposztata (hitehagyó, hittagadó), apológia (egy felfogás védelme), aposztrofál (jelen lévőt megszólít, távol lévőre hivatkozik) – hogy néhányat említsek. Van egy zenei érdekesség is: Haydn Eszterházán bemutatott vígoperája, A patikus (avagy orvos is lehet tisztességes) eredeti címe Lo Speziale; ez olaszul egykor patikust jelentett, de ebben a jelentésében ma már ismeretlen (az olasz Carlo Goldoni még e szót alkalmazva írta La finta ammalata o sia lo speziale (Az álbeteg avagy a patikus) címmel a Haydn-t is megihlető komédiáját. A speziale egyébként a füvest jelentette eredetileg, a gyógyfüvek – és fűszerfüvek ; ma ez a spezie – ismerőjét, gyűjtőjét és alkalmazóját; ilyen volt nálunk a javas, a magyar őspatikus. A „jav-„ tőben még felismerhető a „jó” – nehezebben azonosíthatóan ő van a – javítást-jobbítást jelölő „gyó-„ (csonka)tőben is, melynek származékai a gyógyít, gyógyítás, gyógyul, gyógyász és egyéb gyógy- társaik. A XVIII. századi itáliai patikában játszódó (a szín az első képtől mindvégig: bottega di speziale – patikusbutik…) négyszereplős opera buffa német változatának címe azonban már Der Apotheker volt.

(Forrás: nyelvmájszter)