Végre itt van az ember egere mellett: Visky András írói oldala felkerült a Transindexre.

Visky sokműfajú író, sok mindenért lehet szeretni. Én azonban a verseit szeretem a legjobban, azok állnak gyakran nagyon közel hozzám. Annyira személyesek és forrók, annyira vergődők és emberiek — éppen olyanok, amilyennek az igazi költészetet képzelem, miközben képzelem persze sokféleképpen; ez a művészet mindenkori paradoxona.

Mikor megláttam a hírt, arra gondoltam: most már meg sem kell keresnem a kötetet (lusta lett az ember ebben a nagy virtuáliában), csak odaklikkelnem, és máris olvashatom például a Goblent: „e szó jutott eszembe: vércsatak, / emlékszem.” Vagy a Hermészt: „Hazámból — rémlik: Svájc — rég elkerültem. / Rémlik — nos, ki hitte volna, / van még helyzetemre szó!”

És van még csend is a szavak között.

(Forrás: A jódeménység foka)