Burján Gál Enikő versei
Utazás
Utazás a csésze körül a füstben,
fekete, kemény székeken.
Utazás két mélysötét szemed között.
Tekintetem beléd ütközött.
Utazás a fekete asztalon
a csészétől a kezed felé.
Utazik a hangod
arcom felé,
visszautazik a tekintetem.
Utazás a hangtalan, néma kincseken
a bódító, mély zenében.
S míg utazik a szemöldök homlokodon,
utazik lassan a válasz
gördülékeny, omlós mondatokban
utazik az érzés titokban.
Nagy ez az utazás?
Utazik a város,
utazik az Elmegy,
utazik a Marad.
Szívem lassan
szíved felé halad…
Az árnyék fénye
Még csak egy pillanat,
és a fekete fák csonttá merevednek,
mint egy elfelejtett színdarab
koszos díszletei…
Kis szénaszagot hord
egy eltévedt szél,
és értelmet ad a tájnak a hold,
ami mindig
rólad beszél.
(Szabad szombat-antológia * RMSZ, Szabad szombat, 2000 / 11. sz.)