Bajna György ismert és megbecsült szerzőnkkel készített, több szintes nagyinterjú jelent meg az eirodalom.ro honlapon. Az interjú készítője, Gergely Tamás úgy tervezi, hogy rendre összegyűjti mindazt a szép számú beszélgetést, amit pályatársaival, alkotókkal folytatott szerte a világon, s amelyek már megjelentek különböző lapokban. Ez a többsíkú beszélgetés is e sorból való. Egy kérdés és némi választöredékek erejéig mi is reprodukálunk belőle egy részletet, a teljes szöveg az eirodalom.ro-n olvasható.

*

Úgy tudom: közel a szülőföldhöz, de meglehetősen színes életet éltél idáig…

– Igen, csak katona voltam máshol. Dobrudzsában. Éppen egyik legkeletibb és egyben legdélibb csángótelepülés, Oituz közelében, Kogălniceanun, ahol ma NATO-repülőtér is van. Ami az életemet illeti, valóban színes volt. Mintha valami nagy, jelentős ember lennék. A romantikus regények főhőseinek szokott ilyen tarka lenni a múltjuk. Aztán itt Gyergyóban valóban csak színes lehet az ember élete. A színességet itt ne festői megközelítésben értsd. Dolgozni mindig kellett. Nem sikerült a felvételim, aztán közélelmezési ellenőrként kezdtem dolgozni. Fél év múlva elvittek katonának. Mire hazatértem, átszervezték a vállalatot. Második felvételim sem sikerült. Nem tudtam kellően felkészülni a magyar–orosz szakra. A szállításhoz kerültem. Egy teljesen lerobbant és széthordott teherautót, egy Molotovot kellett volna selejteznem, csakhogy én a törvényes előírások szerint szerettem volna elvégezni ezt a munkát. Esetünkben lehetetlen volt. Egyetlen feltétel sem felelt meg a törvények értelmében. Közöltem, hogy nem vagyok hajlandó hazudni és csalni. Erre az intézményvezető azt mondta, megcsinálja ő a selejtezést. Amikor kész volt a papírokkal, hozta, hogy írjam alá. Nyilván nem tettem meg. Közöltem, hogy az írja alá, aki megcsinálta. Őrjöngött, anyázott. Amikor kiléptem az irodájából azonnal beadtam a felmondásom. Öt perc múlva már ő is az iktatóban volt – kirúgásom akarta iktatni. Elkésett. Innen a helyi Len- és kenderfonodához kerültem, mint bálahordó. Egy hét múlva már fél munkaidőn át kócbálát cipeltem, a másik négy órában üzemi könyvtáros voltam. Aztán a bálahordóból kártoló lettem, majd a fésűlapokat készítők közé helyeztek, hogy könnyítsék a munkám. Egy-két hónap után az üzemi kultúrfelelősi munkakörrel is megbíztak. Már nem a termelésben dolgoztam. 1968-at írt a naptár. Újabb sikertelen felvételi, és a prágai események éve ez. Ekkor lettem az RKP tagja, háromszori nekifutás után, mert hallani sem akart a városi pártvezetés a tagságomról. A szekú ugyanis tízedikes koromtól rajtunk tartotta a szemét. Ez a rajtunk a Bereczki Károly–Bajna György kettőst jelentette. De a város 1-es számú, az illegális kommunistákból alkotott, és épp a fonodában működő alapszervezete erősebb volt a városi szervezetnél. Ma is hálás vagyok azoknak, az egyébként párttagságukból nem sok hasznot húzó embereknek. Nem lettek rangos elvtársak, azok maradtak, akik voltak, illegálisak, ha a Ceauşescu-rendszer túlkapásait értékelték. Nem ezt akartuk – mondták…

– Ősszel a gyergyószentmiklósi szakiskola igazgatója hívott helyettes tanárnak és a művelődési élet megszervezőjének iskolájához. Még iskolarádiónk is lett. 1974-ig ott dolgoztam. Életem legszebb évei voltak a tanügyben töltöttek. Aztán a szakszervezetek városi művelődési házához hívtak szakirányítónak és könyvtárosnak. 1976-ban megnősültem. 1977-ben Farkas László közgazdász barátommal leültünk egy pohár borra. „Te Gyuri, mondta, így akarod leélni az életed egy komoly szakma nélkül? Jövő hónapban indul egy magas fokú szakképzés. Szerszámlakatos lehetsz. Lassan a család eltartására is gondolnod kell.” Szerszámlakatos lettem. Nem neheztelsz, hogy az 1989-es eseményeken átugrom? „Titkárnő” voltam január 14-ig. 1990-ben Bereczki Karcsi, aki komám is, felhívott, hogy nem mennék-e a Hargita Népéhez újságírónak, Zöld Lajos ugyanis nyugalomba vonul. Elvégeztem váradon az újságíróit. A HN-től mentem én is nyugdíjba. Szerettem és szeretem az újságírást. Ezekért nevezhető színesnek az életem, bár csak nagyvonalakban vázoltam, hiszen nem szóltam semmit hitvesemről, fiamról és lányomról, szüleimről, testvéreimről, barátaimról… életem meghatározó elemeiről…