A szó hopi nyelven kizökkent világot jelent. De hogy kerül ez ide? Egy hollandus leányka a minap tizenhat éves lett. Ami szép kor, és, mint még jónéhány születésnap, csupán egyszer fordul elő az ember életében. A viruló hajadon meg kívánta ünnepelni – és ennek komoly, rendőri következményei lettek.

A party-meghívást a Facebookon tette közzé. Ám kissé figyelmetlen volt. Nem jelölte be, hogy ez az üzenet csak az ismerőseinek szól – kiment az invitáció, teljesen nyilvánosan. Így esett, hogy a körülbelül száz barát és ismerős helyett a megadott időpontban húszezren jelentek meg a leányka egyébként távollévő szüleinek kicsiny, ám rendezett, polgári házacskájának zöldre festett, rácsos kertkapujában. Később, a jobb közérzet mián törtek is, zúztak is, gyújtogattak is – a bulinak a rendőrség vetett véget. Egy biztos, a kis hollandus leány soha el nem felejti ezt a születésnapját.

Mindezt azért, mert megfeledkezett egy szűrőről. Ne legyünk feledékenyek.

Szép, kedves és okos barátnőimmel, bölcs és jóindulatú barátaimmal beszélgetünk a Facebookon: mindenkinek elege van az őrültekből. Lassan már nem is telik el nap zaklatás nélkül, mikor nem szexuálisan piszkálják az ember lányát – néha fiát -, akkor jönnek az agitátorok. A rasszisták. De akár a fanatikus horgászok is – ha valakiben trollvér csörgedezik, akár a Bélyeggyűjtők Taktabogyiszlói Körének nevében is kötekedhet. Sőt, utóbbi időben már a sajátjában is. Megnőtt a trollok szarva.

Jönnek a vallási fanatikusok, az ufo-őrültek, az összeesküvés-elméletek hívei. Egyáltalán: a hívek. Ugyanis azoknak az eszméknek, amelyek nevében kötekednek, zaklatni szokták az embert, egyetlen közös vonásuk van: mivel nem logikusak, hinni kell bennük. Hát kérem. Én például abban hiszek, hogy a világ lapos, négyszögletű ezüsttálca, a közepén lyuk van, abból szél fúj és pálmafa nő ki, a tetejében tizenhat elefánt üldögél, és tárogatón brácsázik a fölöttük lebegő Sárkánykirálynak. Ebbe ugyanis mindenki bele tud kötni – ember nincs ezen a bolygón, aki velem egyetértene. Tehát én is zaklathatok az eszmém nevében mindenkit. Tetszik már érteni?

Ezek az internetes zaklatók voltaképpen nem is hisznek olyan mélyen az elveikben. Ők csak az agresszivitásban hisznek. Abban, hogy kellemetlenkedni jó és élvezetes. Van ilyen a kocsmában is, ott verekedés szokott lenni belőle. Azt ők nem szeretik, mert ott lecsapnák őket. Marad a Facebook. Ami a lányokat éri, arról jobb nem is beszélni. Mitől képzelik négyelemis, állástalan, ám koros szippantókocsi-kezelők, hogy diplomás, fiatal hölgyek pont az ő rusztikus egyszerűségükbe, lapidáris fogalmazásmódjukba szeretnek bele? Pont a parasztbarokkért fognak rajongani? És ha már elküldték őket udvariasan, miért nem mennek, miért kell néha nekem elzavarni őket keresetlen szavakkal a Halál meredt, rücskös kaszájára?

Miért hiszik alkalmi és alkalmatlan, kedves de főleg kedvetlen ismerősök és ismeretlenek, hogy a kedvükért Hörbiger üreges Föld-elméletének fanatikus híve leszek vagy belépek az egyházukba és hátralévő életemet az utcák sarkán fogom tölteni, különböző szent és kevésbé szent iratokat kínálgatva a hajléktalanoknak és zsebtolvajoknak? Vagy belépek a pártjukba, kopaszra nyiratkozom, kitetováltatom a tarkómat gót betűs szöveggel és utána sürgősen öngyilkos leszek, hiszen én vagyok a legközelebbi nemzetietlen elem, akivel végezni kell? Miért gondolják, hogy ha elégszer kínálgatják, előbb-utóbb csak vásárolok tőlük vakondriasztó lámpát, napelemes zsebvasalót, lekvárzsibbasztó, vérfagylaló készüléket?

És ha csak rólam hinnék, tudnám, hogy azért, mert hülye vagyok. De mindenkiről hiszik. Mármost vagy mindenki hülye – ez a kevésbé valószínű, hiszen az emberi civilizáció él és virágzik -, vagy ők. Ez hihetőbb.

Átalakult a kommunikáció. Tessék tudomásul venni: mostantól nem elég, ha mondok valamit. Igaz is kell legyen. Be is kell bizonyítanom. Mert állítani akárki tud. Téríteni is. Bár, jobb kultúrákban, latinoknál, görögöknél pár ezer éve kidolgoztak erre egy eszközt, úgy hívják: logika. Azt tessék előkeresni. És használni. Attól, hogy sokszor hallom ugyanazt a szamárságot, hogy káromkodva, trágárul hallom, még csak szamárság marad.

Az erőszak nem megoldás, ha a másik fél nincs a kezetek ügyében. A verbális erőszak sem.

Tessék gondolkodni.

A Facebookkal pedig egyébként semmi baj: kultúrember nem mond olyasmit rajta, amit egy átlagos sörözőben sem mondana ki nyilvánosan. Ennyit elég is betartani. Aki mégis mond, az nem tartozik a kultúrlények közé, és eszerint kell bánni vele.

Legyen ez a vezérelv.

Szele Tamás

(Forrás: gépnarancs.hu)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ