Miközben a neves, itókfalvai, strapabíró prózaírót teljesen alaptalanul elvitték a festői Rétság, a rendőrségi kihallgatóbázisrara a golyóállómellénybe öltözött kommandósok, házkutatási engedély nélkül a rendőrök, közben kurvára unatkozott, azon meditált, hogy a délelőtti rendőr, aki két írógépet is hozott neki Grazból, s ő is rendőr volt, nem dugott el valahol a malacól környékén korábban egy Kalasnyikovot, és hogy megtalálja e az umlautos a mellett a normál á-t a gépen, akárcsak egy Mozart motettában, mert tiltakozott, hogy 12-én nem kapta meg a nyugdíját(hisz ezzel lehet legjobban felizgatni egy nyugdíjast), vélvén, hogy ezt ugyanúgy elsikkasztotta a kisecseti postakocsis, a Patika, mint a másik 900 000-ret, s az író TeleBank, és bankkártya pinkódját, ami még a rendőrségi kutatás révén sem került elő, tehát lehetett arra számítani, hogy Patika ezt is elsikkasztotta s el is költi BourbonDouglessz nyögdíját.

Örömmel tudta meg a rendőrségi nyilvántartásból, hogy hivatalosan büntetlen előéletű. Ezt a totális félreértést azonban egy jogi rés révén érte el, a szolnoki csinos bírónő, ki legalább olyan szép volt, mint az író ellen korábban beadott vádirata a szolnoki ügyészségen, de arra nem gondolt a csinos fruska , hogy a rendőrségi kihallgatásokra beidéző levelekből az író papírcsákókat hajtogatott és hagyta a tarjagosba a felszólításokat. Ez lett a nyeresége, mert így az ügy úgy került a bíróságra, hogy előtte a neves írót ki sem hallgathatták a rendőrök, ezért tehát esélyt sem kaptak rá, hogy bármilyen nyilvántartásba bevegyék. BourbanDouglessz szeretett royalflössre még két fröccsöt kérni. Rétságon azonban lefényképezték, de előtte megkérdezte a fotóst, akivel sörözni szokott a kétbodonyi kocsmában, hogy mosolyogjon-e? BourbanDouglessz csak a pénznek tűnő tárgyaihoz szeretett volna hozzájutni, ami 12-én megillette volna, az igazi bünügyet a posta követte el, mert az adott napon nem adta át a pénzt neki. Az írón erőt vett a bánat. Ezt ismerjük.Csüggeteg lett, és szomorú, és a halkan elsirdogálta magát az államháztartási reform folytatásán.

Na, innentől úgy érezte magát, mint Jean Paul Belmondo, a Szabadlábon Velencében c. filmben, élt a hedonizmusnak, s az örömtelen mának. Az unalmas hétköznapokban, a Bükk és Börzsöny közti Cserhátban az író csipkebogyó , galagonyát, kökényt, szedret és berkenyét szedett az ősborókásban, amiből a borovicska is készül, márha nem a lengyel maffia májerei állítják elő faszeszből.A tökök szépen értek, a dió hullani kezdett, a kínai kel bokrosodott, mint a magyar miniszterelnök körül folyó skizofrénvita. Az ősz egy zsákfalu életében lényegében más, mint az elmúlás, még akkor is, ha az ember szorongásgátlókra iszik, vagy nyom egy erősebb cuccost, mint a kisecseti postáskisasszony, akin jól láthatóak voltak a kék hajnalka néven számon tartott tetrahidrklorid hallucinogén hatásai,melyet nemcsak a rendőrségi nyilvántartásban szerepeltetnek, de szerepel a pszichotrop hivatalos anyagok listáján, igaz a jogalkotók és a bűnüldözők csacska módon elfelejtették betilltani, de hát lári-fári, ahogy a másik őrült magyar miniszterelnök mondaná. A böszme kanördög. A vadegerit neki!

Az ősz különösen szép itt e kies faluban. Hisz nyár dereka óta a férfinép mást sem csinál, mint vödörrel a kezében gyümölcsfák után és alatt (ahogy Arany János mondaná a Margitszigeten: Hölgyek alatt, koslat, lófrál, szedi a hullásgyümölcsöt, mert az megyen a cefrébe, s abból lesz a pálesz(pályinka). Igenám, de azt nemcsak kevergetni kell, hanem kóstolgatni is, nehogy az erjedés ecetesedéssé váljon, mert akkor oda az a hektó pálinka, amit egy derék férfi Kisecseten egy év alatt betermel. Közben végére értünk a meggy és a ribizliboroknak is, a bátrabbak próbálkoztak a murcival, a máslaggal, vagy máslással, de mondhatom, hogy hat liter után nincs rosszabb, mintha az emberben forr ki bor, ehhez képest még a pokol is csak egy egyszerű szénégető.

Szüret van Itókfalván. Részeg az egész falu, kivétel MásaKása szarkeverőt, impotens rumoshordót, akinek halálfélelme lett(joggal, mert baráti látogatásán, melyett BourbanDouglessz házában tett, egy liter rum megivása után elővett egy viperát)-tanú rá Dody, aki jelen volt e jeles eseményen, s a rendőrségen is tanúsíthatja, hogy a védtelen íróra az őrült szomszéd, a degenerált faszkalap MásaGyuri betiltott fegyverrel támadt- amivel agyon is lehet verni egy embert, be is tiltották, örülhetett, hogy életben maradt, majd megeszi a kutyája,, mert ez a fostalicska fasztarisznya még a saját kutyájától is fél. No, nem a megbánás miatt nem rúg be a Mása Gyuri naponta kétszer, ahogy két évtizede szokta, hanem, mert ottfogta a balassagyarmati pszichiátria. Nem is ez a baj, hanem az, hogy elengedték. Közben más bajok is keletkeztek a faluban. Cigány Kálmánt, és Cigány Bélát a szociális segély kifizetése napján otthagyta mindkét asszony, a két feleség. Köd előttük, köd utánuk. Elkeseredettségében a két magányos férfi pohárhoz nyúlt. Barbiturátra veresbor.

Összevesztek a masinán, aminek itt sparhelt (spórhelt a neve), meg, amin lehet. Nem is lehet tudni, hogy igazából mi történt, mert az egyiket a mentő, a másikat a rendőrök vitték el. Igazából csak akkotr nyugszunk meg, amikor MásaGyurit kiengedik az Edlmebetegek Szociális otthonából, mert akkor tudja csak megmondani, hogy a Kálmán, vagy a Béla került-e oda, márha addig nem végez a bartomkanördöggel egy szociáliusan és mentálisan fogékony ápoló hallgatva az euthanaiza mellett felhozott érvekre, mert csak így lábolhatunk ki az őszből, s mehetünk vidoran a télbe, amikor is jönnek a forralt borok és a reggeli rumoskávék.