— Te, mégis szép az a nő…
— Viccelsz? Pocsék és mosogat.
— Szép nő mosogat… ritka eset. Nézd csak meg jobban a vonásait.
— Nézem: vaskos orr, széles száj — ha legalább vulgáris lenne. De még az sem. Semmi.
— Tévedsz. Ilyenek az orosz parasztasszonyok. Szépek, mint a legelő.
— Én inkább dél-olasznak nézem… látszik rajta a földhözragadtság. De nem azért nem szép. Sok szegény nő szép. De ez nem.
— Igazad van… dél-olasz is lehet. Vagy orosz. De szép.
— A végén még hozzánk vág valami koszos tányért, ha annyit figyeljük.
— Akkor mi is szépek leszünk?
— Te igen. Orosz, vagy dél-olasz szépség leszel. Én akkor sem leszek szép, mert nincs bennem kitartás… a szépség irányában.
— Akkor mégis jobb, ha nem vágja hozzánk azt a koszos tányért?
— Jobb. Ne figyeljük többet.
— Ne figyeljük. Maradjon szép csak ő.
— Nem marad szép. Te vagy szép, amikor elpirulsz.
— Záróra előtt mindenki szép…
— Majdnem… legalábbis úgy tűnik.
— Legyünk jók legalább. Te jó vagy?
— Nem vagyok jó. De talán még nem késő. Mondd utánam: „Légy te is jó”.
— Légy te is jó.
— Jó vagyok.
— Jó vagy.
2010. május 17.

1. Gergely Tamás:
   2010. május 18. 07:05

   „Szépek, mint a legelõ”? Eredeti.