Vá­sár­he­lyen elein­te egy al­bér­lő, Joe cim­bo­rám aláb­bi bér­lő­je vol­tam, az ő tá­bla sza­lon­ná­já­val táb­láz­tuk be a min­den­na­pi me­nüt. Nem volt ké­pem rög­tön új­ra a ked­ves án­gyom kony­há­já­ra jár­ni, kép­te­len vol­tam ek­ko­ra po­fát­lanság­ra. Az­tán egy szép na­pon Sza­bó Zo­li pak­kot ka­pott a szent­lé­le­ki lá­nyok­tól kar­ban­tar­tás cél­já­ból. Job­ban esett, mint ha kar­ban tar­tot­tak vol­na.

Majd kap­tam la­kást is. Bent­la­kást…

Az in­ga­já­rat vég­ál­lo­má­sa a fő­té­ren, a tisz­ta­szo­bánk ab­la­ká­val szem­ben volt. Mu­ci on­nan vet­te szám­ba, ki ment az­nap épí­te­ni a szebb jö­vőt, ki tem­pó­zott be­te­get. Le­száll a mun­kás, ka­lim­pál­va át­kia­bál a té­ren:

– Ta­ní­tó né­ni, lát­tam a fi­át.

– Kit lá­tott?

– A fi­át.

– Zol­tánt?

– Igen, Zol­tánt.

– Hol lát­ta?

– Vá­sár­he­lyen.

Anyám e té­ren sem is­mert par­dont:

– Ma­ga megint ivott.

Né­hány nap múl­tán egy má­sik pa­raszt ka­lim­pál:

– Ta­ní­tó né­ni, lát­tam a fi­át.

– Zol­tánt?

– Igen, Zol­tánt.

– Vá­sár­he­lyen?

– Vá­sár­he­lyen.

– Pe­dig ma­ga nem szo­kott in­ni…

Har­ma­dik mun­kás­pa­raszt:

– Ta­ní­tó né­ni, lát­tam a fi­át.

Ab­lak­csa­pó­dás:

– Pu­fi! Hol­nap mész Vá­sár­hely­re! Elő­ke­rí­ted a fia­dat a föld fe­ne­ké­ből is! Amíg nem ké­ső. Kü­lön­ben a vé­gén még szí­nész lesz. Ta­ná­ri di­plo­má­val!

Apám a bent­la­kás­ban buk­kant rám. De nem ott örült­ünk a ta­lál­ko­zás­nak. Ott­ho­no­sabb he­lyet ke­res­tünk. Né­hány kör sör után ön­fe­lál­do­zó­an vál­lal­ta, hogy véd­te­le­nül, nél­kü­lem tér ha­za.

Az ott­ho­ni pár­mo­no­ló­got a ké­sőb­bi­ek­ben le­fek­vés után gya­kran elő­ad­ták.

Mu­ci: (Min­dig pon­to­san ugya­naz a szö­veg, egy­szusz­ra)… ko­lon­tos mint az ap­ja mert csak lé­ha­sá­got örö­költ tő­led min­dig a bor a te­ker­gés a meg­gon­do­lat­lan­ság el­dob­ja a drá­ga ta­ná­ri di­plo­mát biz­to­san va­la­mi jó­fé­le ba­rát­ja töm­te te­li a fe­jét mert min­dig a más hü­lye­sé­ge után megy mint te most már har­mad­szor egye­te­mis­ta fi­zet­he­tünk amíg be­le­ge­be­dünk (és így to­vább…)

Pu­fi: (Az és így to­vább alatt im­pro­vi­zált szö­veg egy té­má­ra) Mu­ci­kám… más­nak há­rom gyer­me­ke is van… hár­mat ta­nít­tat… ve­gyük úgy, mint­ha ne­künk is há­rom vol­na… va­la­mi­kor csak be­fe­je­zi…

Mu­ci: … ad­dig­ra en­gem a sír­ba vi­szel a sem­mis­ke­dé­sed­del már fáj is a fe­jem be kell ve­gyek egy nyug­ta­tót kelj fel hozz egy po­hár vi­zet hogy va­la­mi hasz­nod­at is ve­gyem ne csak bosszant­sál a teg­nap is mi­nek kel­lett be­menj a  kocs­má­ba az­zal a sem­mi­há­zi­val…

Pu­fi: Erő­szak­kal be­rán­ci­gált…

Mu­ci: … mert örök­ké­tig csak az ital…

Pu­fi: Tu­dod, mi­lyen erő­sza­kos em­ber…

Mu­ci: … az az is­te­ned az ital…

Pu­fi: Nem le­het ve­le vi­tat­koz­ni.

Mu­ci: … ki­től örö­köl­het­ted ezt a sem­mi ter­mé­sze­te­det mert az apád ko­moly em­ber volt…

Pu­fi: Most már hát­ha csak elvég­zi ezt az egye­te­met is. Na, ez az utol­só sza­vam, jó éj­sza­kát.

Mu­ci: … az utol­só szó az enyim apád tö­rö­dött a csa­lád­já­val csak ve­lünk nem tö­rő­dött le­ga­lább ami­kor össze­há­za­sod­tunk ad­ha­tott vol­na né­hány zsák lisz­tet ga­bo­nát ma­jor­sá­got (Pu­fi halk hor­ko­lá­sa) mert nem volt olyan sze­gény csak fös­vény volt apu kel­lett ad­jon min­dent mert ne­ki volt bő­ven ugyi­bár hát volt is bő­ven (a hor­ko­lás és a pár­hoz be­széd fo­ko­zó­dik) de nem is saj­nál­ta mert a gyer­me­ké­nek ad­ta ő ne­mes em­ber tö­rő­dött a gyer­me­ké­vel nem mint te még ha rosszul ment is férjhez ilyen sem­mi­em­ber­hez aki ha nem al­szik ak­kor éne­kel ha al­szik ak­kor hor­kol ami­kor ko­moly dol­go­król van szó (és így to­vább, be­le a ro­man­ti­kus fa­lu­si éj­sza­ká­ba)…

(Folytatjuk)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ