Párbeszéd Kocsis Franciskoval a költői lét korlátairól és távlatairól

A mai naptól felkerült a Magyar Elektronikus Könyvtár állományába munkatársunk és barátunk, Kocsis Francisko válogatott verseinek kétnyelvű gyűjteménye, Muzica noptilor (‘Éjszakák zenéje’) címmel. A kötet élén a Marosvásárhelyen élő, a magyar költészetből számos remekművet tolmácsolt költő interjúban mondja el a költészethez és az íráshoz való igen személyes viszonyát. Az interjú kérdéseit Cseke Gábor teszi fel…

Cseke Gábor: Költőként, de fordítóként is, miként vélekedsz a jelenkori költészetről: válságban lenne-e, vagy ellenkezőleg, egyfajta új megnyilatkozás távlatai előtt áll? Bármi legyen is válaszod, kíváncsi vagyok az érvelésre.

Kocsis Francisko: A kérdésről valami hasonló jut eszembe, sok éve tették föl, nincs miért zavarba jönnöm a válasz miatt. És mégis… Nehéz kategorikusan válaszolni. Nem egzakt tudományról beszélünk, hogy a számításhoz használt képletek azonos eredményt adjanak, függetlenül a művelet helyétől és idejétől. Igaz ugyan, hogy a költészettől sem idegenek a képletek, csakhogy ezek nem minden esetben azonosak, pontosabban, ahány eset, annyifélék. Hiába nyilatkozták már annyiszor a költészetről, hogy válság sújtja, hogy a legnehezebben alkalmazkodó irodalmi műfajok egyike, azt kell tapasztalnunk, hogy ugyanannyian rajonganak érte, mint korábban, a történelemben egymást követő nemzedékek váltják egymást, változatlan elszántsággal vitatják el egymástól a pálmát és juttatják érvényre eredetiségüket. Ama két irodalomban, melyeket a sors kegyéből meglehetősen jól ismerek, azt tapasztalom, hogy csak úgy nyüzsögnek a fiatalok. Nem hinném, hogy kevesebben volnának, mint most negyven éve, a különbség csak annyi, hogy ők már virtuális térben törnek előre, s abban jóval otthonosabban mozognak, mint amit számukra a nyomtatás világa felkínált. Mindezzel számolva, kockázatosnak tartom a műfaj válságát emlegetni. Beszélhetnénk értékválságról, de az sem egyértelmű, hiszen előfordulhat, hogy az a költő, aki az új mérce, a minta lehetne, éppenséggel itt van a soraink között. A költészet sosem nélkülözte a kimagaslóan nagy tehetségeket.

CsG: Az csak természetes, hogy az idő hömpölygése az égvilágon mindent, így a költészetet is, végül a maga medrébe terel, és ebbe nekünk nincsen beleszólásunk, a legjobb esetben is csupán részesei lehetünk a költői szellem Nagy Kiteljesedésének. Ezért inkább arra gondoltam, vajon eléggé érdekelt vagy-e szembeszállni minden olyan körülménnyel és behatással, amelyek mindennapi létünket túszul ejtik? Született költőnek tartod-e magadat, avagy tudatosan építed ki költői látásmódodat?

KF: Nézd, a dolgok állása a következő: én jól érzem magam ebben a „rabságban”, önállóan döntöttem úgy, hogy ekként érezzem magam, ebben az állapotban; amiként mások az alkoholt, a kábszert vagy az ennél is ártalmasabb szenvedélyeket választják, ugyanúgy jól érzem magam a saját bőrömben, de semmi kedvem sincs újrakezdeni, mert képtelen volnék valamin is változtatni, és teljesen hiábavaló lenne még egy életet eltékozolni valamiért, ami immár befejezett tény; az idő, minden fizikai nyilvánvalóság dacára, nem mindenki számára telik egyformán, az én költői nyűgölődésem órája sosem lesz egyforma egy óra alvással; mi egyezményes szakaszokra szabdaltuk fel az időt és megnyugszunk abban a hitben, hogy egyetlen boldogságos pillanat megfelelhet egy mélységesen tragikus pillanatnak. Eszembe jut erről az a pillanat, amikor utolért az apám halálhíre – annyira hosszúnak tűnt, hogy gondolataim valósággal körbeszaladták az általam elképzelt világegyetem egészét, s fogalmam sincs, mikor adta át a helyét a következő pillanatnak, de azt hiszem, napokon át megrekedtem benne, az idő pedig kikerült, elhömpölygött mellettem. Az idő, mely az általad emlegetett Nagy Kiteljesedés részesévé avat, az alkotó tevékenység ideje, nem egyforma mindenki számára, és ez az egyetlen, amiért érdemes élni. Csakhogy oly rövid szakaszokból tevődik össze, hogy a legagyafúrtabb matematikai képleteket alkalmazva sem tennének ki egy esztendőnél többet az életünkből, esetleg valamivel többet is, de egyenlő sose lehetne egy felnőtt ember életkorával. E látszólag egészen pesszimista érvek után azt lehetne hinni, hogy az élettől megkeseredett ember volnék, ez viszont egyáltalán nem így van, egyetlen kifogásom annyi, hogy ama pillanatok összessége miért nem teszi ki legalább az életem egynegyedét. Ebből megértheted, hogy valamennyi cselekedetemben érdekelt vagyok, hiszen az írás mellett még sok egyébbel foglalkozom. Minden tettemmel és egész hitemmel azon vagyok, hogy visszafogjam azt a sietséget, amire napjainkat kényszerítjük.
Úgy van, született költőnek tartom magam, az is vagyok, amennyiben ez azt jelenti, hogy csak akkor írok, ha a vers a derült égből szakad rám. Az vagyok, ha ez nem jár azzal, hogy az asztalra könyökölve, egy papírlap előtt facsarjam az agyamat, hogy összeüthessek néhány verssort. És az vagyok, ha mindez bármely belső korlát ledöntését és a szabadság megértését jelenti.

Ami a kérdés második részét illeti, fiatalon meg se fordult a fejemben, hogy az ilyesmi tudatosan építhető, minden az írás ünnepélyes pillanataira összpontosult, de bevallom, hogy miután „benőtt a fejem lágya”, elővettem az értelem eszközeit is, különösképpen a könyvek megtervezésében (szándékosan és egyáltalán nem bíztam a véletlenre), eladdig, hogy legutolsó verseskönyvem esetében – megjelenése különben a napokban esedékes – a látomás meghatározó szerepet játsszon, egyes versek tárgyukban, hangulatukban heteken át tartó „megélés, átélés” szüleményei. Az írást tekinthetném egyfajta szökésnek is az engem fogva tartó, képzeletemet béklyóval fenyegető témák rabságából. Egyesekben, az értelem és az olvasmányok táplálta szimbolisztika a vers szövetében tettenérhetően összefonódik az érzelemmel. Nem dominál, csupán kiegészít…

Az interjú teljes szövege a MEK-en elérhető kötetben olvasható

És mutatóba egy vers is a kötetből – a Káfé főnix-en korábban már közöltek mellé:

Dal odaátról
(Cântec de dincolo)

nem is tudom vagy tán elfeledtem, ki volnál, nyugodtan dúdolsz
talán csak emlékezetemben kíséri a dallam az álomba ájulást
most jól fogna egy átképzés írásból-rajzolásból
szimpatikus tintával, hogy diszkréten ábrázolhassalak, visszafogok
minden durva késztetést és csak a ráérős ütemet
hallgatom, amivel buzgalmamat fékezed hogy mit tudom én miért és mit
tudom én hová érjek,

valamikor minden megesett már, talán nem pont velem,
valakivel, aki előttem járt, s aki lehettem volna magam is
más felállításban, aki egy csöndes sodrású
dalra emlékeztet, mielőtt meglep az álom,
súlyos álom, amelyben az emlékek örökre odavesznek
csak néha egy furcsán felrémlő ráébredés
képeket és hangokat idéz melyekre nem emlékszel,
bár felismered őket,

semmi bajom érzékeimmel, minden szempontból ép vagyok,
józan és megfontolt, akár egy pompás reggel
AKINEK BIZONYÍTÉK KELL, azok valóban súlyos gondban vannak,

csöndesen fülelek, csöppet sem aggaszt, hogy a való világban
senki se hall semmit, és csak előttem jelensz meg ,
te dúdolsz tovább, létezel, létezünk.

Cseke Gábor fordítása

*

nu mai ştiu sau am uitat cine eşti, fredonezi calmă,
poate doar în amintirea mea melodia însoţeşte intrarea în somn,
acum mi-ar prinde bine un curs de calificare de scriere şi desen
cu cerneală simpatică, să te pot înfăţişa în feluri ascunse, declin
orice tentaţii represive şi ascult numai ritmul
leneş cu care frânezi graba mea de a ajunge nu ştiu unde
şi nu ştiu de ce,

totul s-a mai întâmplat cândva, poate nu cu mine,
cu cineva dinaintea mea, care puteam să fiu chiar eu
într-o altă ipostază, care-şi aminteşte de un cântec
cu ritm domol ascultat înainte de a cădea în somn,
somn greu, după care amintirile nu mai revin niciodată,
doar uneori o stranie străfulgerare îţi redeşteaptă
imagini şi sonorităţi pe care nu le-ai trăit, deşi le recunoşti,

n-am nici o problemă cu simţurile, sunt sănătos în toate felurile,
senin şi calm ca o dimineaţă de basm,
CINE CERE DOVEZI are probleme cu adevărat grave,

ascult liniştit, nu mă îngrijorează că-n lumea reală
nimeni nu te-aude şi doar mie-mi eşti fantasmă,
tu fredonezi în continuare, exişti, existăm.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ