26 / MUNKA

Mindenképpen keserves dolog ám!
A munka csak a totalitárius rendszerekben lett a becsület és a dicsőség dolga, felszabadító erő. Korábban inkább a szükséges rossz volt – könnyebben vagy nehezebben elviselhető formában. A magyarban a munka szinte minden (nyelvi) formája szláv eredetű – mintha a Kárpát-medencében talált szlávok leigázása előtt ilyesmivel nem foglalkoztunk volna… Ahogy egyhelyütt olvastam: elmondható, hogy az elmúlt ezer évben a magyar munkavállalók meglehetősen negatív szemlélettel tekintettek a mindennapjaik jelentős részét betöltő céltudatos termelő tevékenységre, a munkára… Megnyugtatásul mondom: a pihenés, lustaság, restség sem velünk hozott (nyelvi) örökség – ismeretlen eredetűek vagy belső keletkezésűek. Szláv maga a munka, a dolog, a robot, de még a csinálás is. A cselekvés (cselekedik) ugyan nem szláv gyökerű, de nem is ősi finn-ugor szó – eredete az ismeretlenség ködébe vész. A tevékenység (tesz) és a belőle kialakult sokágú szóbokor viszont ősi (nyelvi) örökségünk; szinte minden finnugor nyelvben föllelhető a nyoma. Az ószláv ’munka’ (jelenleg orrhang nélkül: múka) – kínt, gyötrelmet, keservet, vesződséget, bajt, terhet jelent. A Halotti Beszédben még ősi jelentésében olvasható: „…vetevé üt … isten …ez munkás világbele” – mai nyelven: vetette őt Isten ezen keserves világba. Belőle származik a munkás, munkásság, munkál, munkálkodik, munkálat, munkátlan, stb. (A románban még megvan a ’munca’ kín, szenvedés értelme is.) A ’dolog’ (tennivaló) a szláv nyelvekben (’dolg’) kötelességet, adósságot, kényszert jelent. Ennek is kialakult egy nagyobb szóbokra (dolgozik, dolgos, dolgozat, dolgozó, dologtalan, stb.) A nyelvünkbe kevésbé beépült robotról már írtunk (a ’robot’ címszónál). Nem épült be viszont nyelvünkbe a másik munkát jelölő szláv szó, a ’trud’ – jobb is, mert az is nehézséget, terhet, gondot jelöl (ld. mai orosz és más szláv trud, trudno, trudnoszty). A délszláv ’csinjaty’ és az orosz ’csinyity’ egyaránt munkálkodást, megjavítást jelent; a pánszláv ’csin’ meg tettet, rangot, hivatalt – belőlük vontuk el a ’csinál’ igét és a ’csín’ főnevet (származékai: csinos-csintalan, csínja-bínja egy mesterségnek, de még a pajkos rossztettet jelölő csíny is). A munka latin alapszava, a ’labor’ is ugyanazt jelentette eredetileg, mint a szláv ’munka’ (még ha a latin szótő megegyezik az ”ajak” értelmű labrum-labium-mal is); de Cicero korában már a mostani munka-értelemben használták (Acti labores iucundi – mondta a nagy szónok: munka után édes a pihenés; a bencések meg ezt választották jelmondatuknak: Ora et labora – azaz: Imádkozzál és dolgozzál). A latinban a labor mellett még számos szó kapcsolódik a munkához, a közismertebbek: opus- opera – operarius – opifex – opificium/officium; ministerium- administrare; industrius-industria; negotium; ergastulum. A különböző európai nyelvek ezeket vitték tovább: a labour angolul is munka (ld. Labour Party), a laboratórium számos nyelvben munkaszoba vagy kísérleti műhely, a lab(o)rador spanyolul munkás, az operaio olaszul ugyanaz, a miniszter sok nyelven a közért dolgozó köztisztviselő (legalábbis nyelvileg), az industria a munkavégzés egyik fő színtere: az ipar, a negotiatio meg a „szóbeli” tevékenykedés: a tárgyalás, az üzlet jelölője; az ergastolo viszont az olaszban kényszermunkát, fegyházat jelent. Jézus nevelőapja is Munkás Szent József (latinul Sanctus Josephus Opifex, angolul St. Joseph the Worker, spanyolul San José Labrador) – ilyen minőségében ünnepli őt a katolikus egyház május elsején. Egy másik „dolgos” szent is ismeretes: a hitvalló Földmíves Szent Izidor, Madrid védőszentje (latinul: Sanctus Isidorus Agricola, olaszul Isidoro l’Agricoltore, angolul St. Isidore the Labourer vagy St. Isidore the Farmer, franciául Isidore le Laboureur és spanyolul is: San Isidro Labrador). Az ő nevét örökölte családjától a portugál Joao Fernandes Lavrador, aki a XV. században körülhajózta és feltérképezte azt a hatalmas (jelenleg kanadai) félszigetet, melyet róla neveztek el Labradornak; a félszigetről pedig a vízből kényszeresen mentő kedves zsemleszínű terelő kutyát, a labradort.

Az újlatin nyelvekben ugyancsak munkát jelentő travaille (francia) – trabajo (spanyol) – trabalho (portugál) baljós latin eredete a tripalium, a rabszolgák megrendszabályozására kialakított római kínzóeszköz volt (három cövek vagy karó, melyekre mintegy „kikötötték” a renitenskedőt, nevelői és elrettentő célzattal, esetleg meg is korbácsolták. Az angol work (és belőle a worker, stb.) indoeurópai gyöke révén rokona a görög ergon-nak is. Érdekes, hogy az óangolban még pajzán értelme is volt (a paráználkodást is jelölte a work), csupán később szorítkozott az értelmezés a munkavélgzésre. Az ismeretlen eredetű job szintén munkát jelent angolul (egykor – a work-től megkülönböztetendő – a nem állandó munkavégzést, a napszámot, a szerződéses állást jelölte). Az angol work szóval azonos tövön sarjadt a német a Werke, de a munkára inkább a germán gyökerű Arbeit használatos. Ennek a régi németben még hasonló kínkeserves mellékzöngéi voltak, mint a szláv munka szónak. Mint ismeretes: a nácik a koncentrációs táboraikra ezt írták ki álságosan : Arbeit macht frei – (’a munka szabaddá tesz’). Egyébként számos nyelvben van több szó a munkára (pl. orosz, angol, német, magyar), de e szavak általában nem csereszabatosak… A magyarban is más a munka és a dolog, a dolgos és a munkás, a robotol-dolgozik-munkálkodik.

A görögben a munkára, a cselekvésre az ergon szót alkalmazták, mely ma tovább él az energia valamint az orgánum szavakban és némely szakkifejezésben (ergonómia, ergonométer). Ugyanebből a tőből származik a latinba is átment „orgia”, amely szintén bizonyos (eredetileg kultikus, ma már inkább profán, kicsapongó) cselekvést takar. Átvitt értelemben pedig mindennemű féktelenséget, tobzódást, melynek bűnébe magam is beleestem az igen sokfelé elágazó címszó okán. Mea maxima culpa…

Következik: 27 / TOLMÁCS

(Forrás: Nyelvmájszter)