27 / TOLMÁCS

Készen hoztuk a Kárpát-medencébe
Bábel (a bábeli nyelvzavar) óta szükség van tolmácsokra – a mesterség tehát ugyanúgy a legősibbekhez sorol, mint az örömlányoké vagy a pénzváltóké… Egyébként inkább az utóbbiak mesterségére hajaz: ők is egyfajta pénzt váltanak át egy másik fajtára, viszonylagosan csekély értékveszteséggel… Amit egy nyelven megfogalmaztak, azt más nyelven is meg lehet fogalmazni – ezt teszi a tolmács. (Hacsak valami nem tiltja: a Koránt például nem szabad lefordítani, pontosabban, a lefordított Korán-szöveg csak a szent írás magyarázatához használható, de ő maga nem szentírás… ) A keresztény-zsidó szentírás, a Biblia viszont a legtöbb nyelvre – teljes egészében 438-ra, részleteiben 2450-re – lefordított könyv. (Egy másfél éves adat szerint a második helyen Collodi meséje, a Pinokkió áll 200-nál több fordítással, a 8.-on pedig a Korán: tilalom ide vagy oda, 102 nyelven olvasható; magyarul is. A Harry Potter akkor a 10. helyen állt, 100 alatti számmal – mára biztosan előbbre lépett…) A vad amatőr hochdeutsch szófejtők német átvételre gyanakodnak: szerintük a magyar tolmács a német Dolmetsch-ből ered. Holott éppen fordítva alakult – akármelyik német etimológiai szótárban utánanézhetünk. (Ahogyan a népies román ’a talmaci’ is valószínűleg a magyarból szivárgott át.) Mi már készen hoztuk a Kárpát-medencébe ezt a – beszédet, írást más nyelvre fordító, a különböző nyelveken beszélők között közvetítő – „foglakozásnevet”.

Ótörök eredetű – megvan a kun, a tatár és az oszmán-török nyelvekben is, töve (a ’til-’) valószínűleg nyelvet jelent. A ,németeknél nyugatabbra nem terjedt (érdekes lenne tudni, ők miért éppen tőlünk vették át – de nem találtam rá magyarázatot); a szláv nyelvekben meglévő hasonló szavak nem biztos, hogy a magyarból erednek: ők közvetlenül is átvehették a török népektől. A nyugat-európaiak inkább a latin töveket fejlesztették tovább: traductor, translator, interpretator. Utóbbi nálunk is használatos: valaminek (nem nyelvnek) a tolmácsolását, előadását, illetve egy gondolat értelmezését jelöli. A translatio „magyarul” inkább a fizika szaknyelvében élt tovább (átvitel, áttétel) – latin alapszava (transfero, transtuli, translatum) viszont átszállítás értelemben: transzfer- ként maradt meg. A latinban csak sokadik jelentésében nyelvi fordításra vonatkoztatható traductio, traductor lett olaszul a tolmács, egyben a sokat hangoztatott bon mot alkotó eleme: traduttore – traditore (mely szójáték azt takarja, hogy minden fordítás egy kicsit elárulása is az eredetinek; ld. még a magyar bölcsködést: műfordítás- műferdítés ). Ősi ótörök, pontosabban besenyő törzsnévi eredetre utal a Nógrád megyei Tolmács és a (jelenleg Romániához tartozó) Szeben megyei megyei Talmács (Nagytalmács) község neve, amely románul (Talmaciu) és szász-németül (Talmesch) is hasonlóan hangzik – de a talmácsok nem tolmácsok (nyelvi fordítók) voltak, hanem harcos, gyepűvédő besenyő (oroszul: pecsenyeg) katonák. A tolmács (beleértve a konferenciatolmácsot, a szinkrontolmácsot is) jelenleg szóbeli fordítót jelöl. A szóbeli fordítás két fő formája a konszekutív (követő, szakaszos) és a szinkron (szimultán, egyidejű) tolmácsolás. Az egyik nyelvet a másikra írásban áttevő személy a fordító (szakfordító, műfordító; a hites-hiteles fordító inkább közjegyzői kifejezés, semmint nyelvi). A törökben egykor dilmacs-ként létező szót később felváltotta a tercsümán; arab hatásra (az arab tardzsuman viszont egy sémi tőre megy vissza – a fordítás, egyebek között a bibliafordítás is, héberül targum, többes számban: targumim; a tolmács pedig a meturgemán – az ő feladata volt a korai izraeli korszakokban a héber nyelvű szentírás zsinagógában felolvasott részeinek lefordítása a zsidók által akkor éppen beszélt nyelvre, pl. arámira).

Következik: 28 / PARÍZER

(Forrás: Nyelvmájszter)