28 / PARÍZER

Bécsből importáltuk…
Sokszor előfordul, hogy a nálunk bevett elnevezést azok nem ismerik (vagy éppen azok utasítják el), akikre magyarul vonatkozik, például a törökméz, a padlizsán-törökparadicsom, a rácponty, a franciasaláta, a lengyeltojás, a csehpimasz (ismertebb magyar nevén talkedli esetében – de ide sorolható a „magyarul” sztrapacskának mondott galuska is). Idegen eredetű ételeink magyarrá szelídítéséről már esett szó e hasábokon (cukor, barack, madártej, krumpli) – ezen a végtelen ösvényen megyünk tovább most is. Akad útközben divatjamúlt is (a szótárakban ezek mellé írják a „rég” – régies, elavult forma – rövidítést). Ilyen például a törökméz, ez a mézből, cukorból, keményítőből, tojásfehérjéből, zselatinból, mandulából és mogyoróból összesütött-főzött arab-török édesség, melyet szerte Európában (és a nagyvilágban) különféle neveken és különféle – keményebb és lágyabb – formátumokban ismernek. A spanyoloknál a turrón, az olaszoknál a torrone, a franciáknál a nougat, az arab világban a halva valamelyik fajtája hasonlít a nálunk ismert törökmézre (no meg a – magyarra fordítva ugyancsak ’török mézet’ jelentő – cseh variáns). A hazai vásárok, búcsúk, de még a városi utcák (ld.:A Pál utcai fiúk) is elképzelhetetlenek voltak egykor a töröksapkás cukrász – no meg a rigmus – nélkül: „Itt a finom törökméz – fele cukor, fele méz!” A népek érintkezésük során legtöbbször azzal kötötték össze az újdonságot, akivel először találkoztak, illetve akinél először látták, kóstolták, tapasztalták. A lengyelek a helyi zsidó konyhából lesték el a könnyen elkészíthető hagymás, főtt, villával összetört tojást, ezért nevezték el zsidótojásnak; mi meg a lengyelektől tanultuk el, ezért lett nálunk lengyeltojás… A britek a franciáktól tanulták el – nagyon sok más mellett – a hasábburgonya-sütést, azóta is french fries a neve az egész angol nyelvterületen. A nem szögletes formájú, olajban sült krumpliszeletekre a chips szót használják; ez „magyarul” – egyre kevésbé közismerten – rósejbni; az osztrák sógoroktól vettük át, a rohscheiben igéből (amelynek két összetevője a roh: nyers és a Scheibe – szelet, korong). A népszerű és hízlaló rágcsára a franciák természetesen (mint mindig, ha csak lehet) saját szakkifejezést találtak: pommes de terre frites vagy rövidebben pommes frites. A nálunk franciasalátának ismert majonézes előételt a franciák salade russe-nek (orosz saláta) nevezik; nem azért, mert az oroszoktól tanulták el, hanem mert egy francia mesterszakács a szentpétervári cári konyhában találta föl… Rejtő Jenő híres leleményére is emlékezhetünk (fejből idézem A három testőr Afrikában kezdő mondatát): ’Négy nemzet képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy angol géppuskás, egy francia őrmester – és egy orosz hússaláta.’ Folyatva a francia vonalat: a magyar párizsi (leánykori és köznyelvi nevén parízer) nem áll semmiféle kapcsolatban a francia fővárossal, maguk a franciák – tudomásom szerint – nem neveznek így egyetlen felvágottat sem. Az ízében-anyagában nagyjából a mi ’prolifelvágottunkat’ idéző, de formájában a karcsúbb krinolinra, szafaládéra hajazó francia cervelas lehetne a parízer kishúga… A hasonló – népszerű és olcsó – vizes főtt hentesárukat az olaszok mortadellának is mondják (a név nem a halállal, hanem a fűszerként használt mirtusszal áll rokonságban); a jenkik bologna sausage-nak (vagy az ebből rövidült baloney-nak, esetleg – ezt tovább torzítva és kicsit a lengyeleket is belekeverve – polony-nak); az oroszoknál: dóktorszkije kolbaszá (orvosi felvágott: egykor – a polgárháború és a nagy éhínségek után – orvosilag előírt diétás tömegélelmezési cikk volt); a németek Lyonernak nevezik (valószínűleg egy lyoni húsüzem szállított először ilyen ’vastag virslit’ német földre). A németül beszélő osztrák sógorok viszont Pariserwurst-nak, később – rövidebben – Pariser-nek nevezték e felvágottat; a magyar hentesnyelvbe innen került át, s magyarosodott később párizsivá. A német – és svájci – Lyoner egyébként borjúhúsból készül, míg az osztrák Pariser disznóhúsból (a magyar parízer pedig … – erre inkább keressen rá az érdeklődő a Google-ban; de lehet, hogy utána sosem eszik többet ilyen hentesárut). Az irodalmi németben nem ismeretes, a nagy német szótárakban általában nem is szerepel a Pariser – állítólag a szlengben létezik, de óvszert jelöl (csakúgy, mint a Londoner). Hiába, a népek az első találkozást, az első alkalmazást megörökítik nyelvhasználatukban is; célszerű tehát vigyázni: nehogy félreértsék, mikor németül próbálunk venni húsz deka parizert… A német nyelvterületen biztonságosabb Fleischkäse-t kérni, akkor a magyar parizerhez hasonló, csak ízletesebb felvágottat kap az ember… Ideírom még „kutatásaim” egyik vadhajtását is: a „párizsi” elnevezésébe belejátszhatott, hogy régesrégen ezt az itthon még nem gyártott finomságot Bécsből importáltuk, s minden nap a Pariser Zug (a Párizs-Bécs-Budapest gyorsvonat) hozta a friss felvágottat. Ha nem igaz is, jól ki van találva…

Következik: 29 / MULATT

(Forrás: Nyelvmájszter)