29 / MULATT

Lett belőle mulya is
Egy bárgyú szóviccben olvastam: ’a mulatt nem mulat’ – de meggyőződésem: a két t-s szó értelmével nem sokan vannak tisztában. Latin-Amerikában a fehér és fekete szülőktől származót hívják mulato-nak – ha fiú – vagy mulata-nak – ha lány (a spanyol nyelvben a mássalhangzókat nem kettőzik). Miguel Ángel Asturias guatemalai Nobel-díjas író egyik regényének címe: Mulata de tal – ezt magyarra így fordították le (szépen): Az a félvér nőszemély. A magyar félvér két különböző fajta keresztezésével létrejött egyedet jelent; eleinte csak a lovakra használták (az angol half-blood, illetve a német halbblut tükörfordításával), a telivér ellentételezésére. A különböző fajok – mint például a ló és a szamár – keresztezésének eredményét, ezt az utódnemzésre-utódszülésre már képtelen hibridet a magyarban az ismeretlen eredetű öszvér jelöli – később ezt alkalmaztuk minden felemás, különnemű elemekből összeállított dologra is. A mulattok képesek szaporodni, bizonyítva ezzel (is) az emberi faj egységességét. A szó latin eredete nőstény öszvért jelölt (mula), belőle alakult ki többszörös áttétellel a mulya (bárgyú, mamlasz) szavunk is. Az arabok (mórok) az uralmuk alá hajtott ibériaiaktól (spanyolok, portugálok) származó igazhitű keverék leszármazottaikat nevezték muladí-nak. Úgy tűnik, mintha valamelyik újlatin nyelvből kölcsönözték volna, de a „nem telivér” arabokra már korábban is használták a muwallad szót, melynek – a kicsit hasonló hangzás ellenére – semmi köze az öszvérhez… Az ibériai újlatin nyelvekben, valamint a franciában (és hatására a régi angolban is) a mula, mul mindenféle hibridet jelölt az állat- és növényvilágban. Emberre főként az Újvilág felfedezése és meghódítása után kezdték alkalmazni spanyol (majd portugál) szerzők, de Amerikában már nem a mór-európai keveréket jelentette, hanem a hódítók, az őslakosok és a behurcolt rabszolgák keverékeit. Az elnevezések később finomodtak és szakosodtak. A mulato-mulata kizárólag a fehér(európai)-néger keveréket jelölte spanyolul (majd ennek mintájára a többi európai nyelven is). A fehér-indián keverékre a mestizo (mesztic), az indián-néger keverékre pedig a zambo „szakszavakat” használták. A mesztic alapja a latin mixtus-mixticius (kevert) – lásd még az italkeverő (mixelő) mixereket. De a latin misculare (keverni) leszármazottja a magyar miskulancia is (kotyvalék, átvitt értelemben: mesterkedés, csalafintaság); sőt: német áttétellel e szóból jött a melírozás is (a haj színes csíkokkal való „keverése”). A mesztic nálunk is általánosan elfogadott jelölés a „kevert fajúakra”, míg a zambo csak Spanyol-Amerikában ismeretes, a szó etimológiája tisztázatlan (portugálul ugyanez: cafuzo, amelyben a cafe-kávé valamelyest felismerhető) – a „keverékek” között ez a leglenézettebb. A nálunk elsősorban a napbarnítottan barna bőrűekre („akik nem idén sültek le”) alkalmazott szó, a kreol Latin-Amerikában (pl. spanyolul criollo-criolla) sem jelent keveréket: a törzsökös hódítót (a megtelepedett spanyolt, portugált, más európait) jelöli. Maga a szó minden bizonnyal a portugál ’crioulo’ továbbélése, amely viszont a latin ’creare’ (alkotni, létrehozni, nevelni) igére vezethető vissza. A nyelvészetben viszont a kreol nyelvek terminus technicust (a francia-angol ’creole’ jelzővel) a gyarmatosítók – elsősorban az angolok, a franciák, portugálok és hollandok; kisebb mértékben a spanyolok, arabok, malájok, sőt: németek (pápua új-guineai ’unserdeutsch’) – nyelvét leegyszerűsítő gyarmatosítottak és egykori rabszolgák saját idiómájukkal „kevert” beszédére alkalmazzák. Nem teljesen azonos a hasonlóképpen kialakult pidzsin nyelvi változatokkal (az angol pidgin szó feltehetően az angol „business” kínai ejtéséből torzult ilyenné), melyek egy „hordozó nyelvből” – általában az angolból – alakítanak ki egy sokkal egyszerűbb segédnyelv-változatot, mintegy házi használatra – egyben a hordozó nyelvet beszélőkkel való kommunikációra. A német nyelvi alapon héber, szláv és egyéb nyelvi elemekkel kibővített (és kevert) jiddis, a közép-európai zsidók egykori anyanyelve viszont nem segédnyelv, nem kreol-pidzsin idióma, még csak nem is a német egyik nyelvjárása, hanem önálló – egyben komoly szép-és szakirodalommal rendelkező – nyelv. Visszatérve a zambo-ra: a hetvenes években egy újságíró faggatta a kolumbiai kávéarisztokrácia egyik (criolla – azaz kreol) nagyasszonyát, mi a véleménye az akkorra már népszerű honfitársáról, Gabriel García Márquezról – és a hölgy csak annyit mondott: zambóktól nem olvasok semmit. A finnyás úriasszonyra azóta már senki sem emlékszik – a „Száz év magány” zambo írója pedig Nobel-díjat kapott és szerte a világon olvassák.

Következik: 30 / ALBÁNIA

(Forrás: Nyelvmájszter)