Kányádi Sándornak

Éjfélnek lenni volna jó,
mögöttem járkálna az este,
megsimogatnám a fölajzott lányt,
aki a társát hiába kereste,

éjfélnek lenni volna jó,
a virradat előttem menne,
Nappá sűrűsödne a lelkem,
s reggel az égen otthonra lelne,

éjfélnek lenni volna jó,
néznék előre, néznék hátra,
s az elbitangolt két egytestvér,
múlt s jövő egymásra találna.

(Szabad szombat-antológia * RMSZ, Szabad szombat, 2000 / 20. sz.)

1. Komán János:
   2012. október 19. 14:03

   Akárcsak a zenét, az ismétlések és a variációk minősítik a költemény esztétikai értékét.