A pinceszer

Ahol bor terem, ott helye van az ivásnak, mulatásnak is. De ahogy a hegy déli oldalának ember által kialakított képe eltér a völgyekétől, úgy a borivás szokásai és alkalmai, rítusai is különbséget mutatnak. A déli oldal régi pincéi, présházai különbözőségükben eltérő igényekhez épültek, egyik egy szőlőbirtokosé volt, nagy pince, tágas földolgozótér, üzemszerű elrendezés, a másik kártyás-ivós dzsentrié, aki kompániákkal és cigányzenészekkel mulatott itt, kényelmes, lakályos terek, kártyaasztalokkal, nyáridőre balusztrádos, széles terasszal, és ide épített kis házat a városi tisztviselő, ügyvéd, éppen akkorát, amekkora a családnak, kevés bornak, szerszámnak elegendő. A völgyeket benépesítő svábok pincéi pedig szinte egyformák. A gazdagság, anyagi tehetség itt is mutat fokozatokat, egyik vertfal, másik tégla, harmadik kőlábazaton emelkedik, de a méreteket a gazdasági célszerűség adja, ettől szinte egyformák. Tájolásuk nem a nap járásához igazodik, hanem a domboldal irányához. A kezdetekben bizonyára befúrtak egy pincét a domboldalba, az üregből kitermelve a vertfalak állításához az építőanyagot. A pincére merőlegesen építették az épületet. Nagy belső tér kellett, elférjen három-négy szüretelőkád, a présnek is helye legyen, amely a kezdetekben gerendákból ácsolt hatalmas alkotmány volt. Ebből a térből falaztak le egy-két kisebb szobát emberi lakóhelynek. Erre a részre plafon is került, a többire általában nem, a helyiségek és a pince célszerűen földpadlósak, a magas páratartalom így nem engedi kiszáradni, megrepedezni a fa eszközöket. Gazdasági célú építmény, amely emberi lakásnak is alkalmas, ha nem nagyok az igények.
A bor itt mindennapi savanykás ital, mindig van az asztalon, nyáron a sor végében, a tőke árnyékos felén. Gyermekeiket fölnevelt, kiházasított, javakorú és idős emberek népesítik be a völgyeket, inkább munkahelynek tekintik, mint keresik az alkalmat összejövetelre, ürügyet az ivásra. Reggel korán dolgoznak egy sort, amíg a hűvösség kitart, a nap melegebb óráiban átballagnak a szomszédhoz, elüldögélnek, elbeszélgetnek az árnyékban, megisznak koccintva néhány pohárral. Ahogy hűvösödik a délután, még dolgoznak egy sort alkonyatig, és vége a napnak.
Más életforma, hétköznapok sora, nem úgy, mint a déli oldalon. Van itt is ünnep, mulatság, a szüret és a befőzés ideje. Akkor családi, rokoni összefogással leszüretelik a termést, a jobbikból isznak, bográcsban főznek. Utána jön a nagybefőzés, asszonyok szállják meg a hegyet, mustot főznek nagy kondérokban, amikor már sűrű és nagyon édes, akkor kockára vágott sütőtököt dobnak bele. Üvegekbe teszik, ledunsztolják, befőtt és csemege télen át.
Az antialkoholista és a borissza két szinte nem is létező elvont szélsőség a szemükben, amelynek közbülső fokozataira találni példákat közöttük. Egyik szélen a Dezső-félék, akik nem tudnak meglenni az alkohol kábító hatása nélkül, másik szélen a józan életű gazdaember, aki savanykás fröccsel oltja szomját. A bor nem ünnep, hétköznap, viszonyod hozzá csak apró vonás az arcképeden. A mérték bennük van.
A mulatság hevében, a jókedv tetőfokán a falhoz vágni egy poharat, földhöz a tányért, netán a fogast a tükörbe? Olyan nincs! A legnagyobb őrültség. Hány napszám egy vendéglői tükör? Egy napszám hány megkapált szőlősor? Hány kaszasuhintás? A dögvész, a róka, az aszály, a jégverés, a kiszámíthatatlan így is megcáfol ezer erőfeszítést. Legalább mi legyünk kiszámíthatóak.
Az ételek magyaros kultusza… Ezt a svábok nagyon lassan és fogyatékosan sajátították el. Idegen az életmódjuktól. Annyit és olyat eszik az ember, amitől jól bírja a munkát. Szalonnát, húst, tésztákat, szükségben krumplit, zöldségeket. Egyszerű, gyorsan elkészülő, tápláló ételeket. De ennek jelentőséget tulajdonítani? Szertartást kreálni belőle? Nem mondom, karácsonykor, nagyobb állomásain az emberéletnek, mint lakodalom, halotti tor, meg lehet adni a módját. De enni az evés kedvéért, órákat pepecselni a konyhában néhány rafinált ízért, egy mutatós sütemény esztétikumáért? Kidobott, elfecsérelt idő. Tápláló, dús, kalóriával teli ételek, rá savanyú, az emésztést segítő csigert, aztán beállni a barázdába, fogni a szerszám nyelét, és menni előre.

1. Gergely:
   2012. október 29. 13:53

   Rendkívül érdekes!