Igaz, hogy „csupán” Csíkszereda várostörténete a célpont, de a kiindulás izgalmas, riporteri feladat: a város főutcáján, a Petőfi utcán található nevezetesebb épületekhez – vagy azok helyéhez, emlékéhez – fűződő emberi sorsok bomlanak ki a nem mindennapi oral history nyomán.

Székedi Ferenc erről így ír a 2000-ben megjelent (Szemtanú Könyvek, Státus kiadó) kötet előszavában:

„A kötet, amely szövegrészletekben, lejegyzett interjúkban, visszaemlékezésekben nem pátosszal teli, nem ünnepélyes, nem dicsőítő, hanem egy város valós hétköznapi feltámadása. Egy könyv, amely nem a múlt megőrzéséről, a szülőföld iránti ragaszkodásról szól, hanem teszi is azt…

A Visszajátszás … hatásos, szokatlan beedeker. Minden anyaga a város egy-egy konkrét címéhez kötődik, egy-egy épület, hely adja az ürügyet, hogy valakire-valamire emlékezzünk. Olyan visszajátszás ez, amely nélkül a jövő előrejátszása talapzat nélkül marad.”

A gazdag illusztrációs anyaggal (zömükben ritka, archív fotók) ellátott kötet most három formátumban (word, pdf, odt)  is olvasható és letölthető a Magyar Elektronikus Könyvtárban.

Kedvcsinálóul a Házak és lakóik c. fejezetből közöljük a Becze Antal, a vaskezű alispán c. részt. (cseke)

Szabó Katalin:
Becze Antal, a vaskezű alispán

„Hajthatatlan akaratáról volt ismeretes, s mint ilyen, uralta
a vármegye akaratát is. Felfelé éppen olyan nyakas székely,
mint lefelé, amilyen konok.”

(Tivai Nagy Imre: Emlékezés régi csíkiakról)

Becze Antal, a kortársak emlékezete szerint vaskezű és vasakaratú alispán lakása előtt naponta elhaladunk, ha a Petőfi utcában járunk. Életéről keveset tudunk, rokonai sem élnek vidékünkön, munkásságának eredményét viszont nap mint láthatjuk. Az ő alispánsága és Mikó Bálint főispánsága alatt vezették be az erdőtörvényt, ekkor épültek a vármegye útjai és a körvasút. Ebben az időben épült az új megyeháza, nagyon sok községben új községháza. Sok iskola nyílt meg, végrehajtatott az Olt szabályozása. Ekkor alapíttatott a revendikált havasok jövedelméből a polgári leányiskola és ekkor hajtattak végre az arányosítások és lett általánossá Csíkban a háromfordulós gazdálkodás.

Becze Antal Csíkszentmártonban született 1842 január 6-án, régi székely nemesi családból. Büszke volt származására: ősei 1456-ban nyerték címeres levelüket V. László királytól.

Öt éves korában már iskolában járt, 1853-ig szülőfaluja német iskolájában tanult, majd Csíksomlyóra került. A hét gimnáziumi osztály elvégezése után Udvarhelyen érettségizett. Marosvásárhelyen, majd Kolozsváron jogot tanult. 1871-ben tett ügyvédi vizsgát. Ugyanebben az évben nőül vette a mindszenti Czikó Ferenc egyetlen lányát, Máriát. Csíkszeredában Gecző János ügyvéd irodájába került “és itt az előkelő urak tanácskozásaiban tevékenyen részt vett. Az eszes fiatalembert a nehéz politikai kérdésekben is meghallgatták. Ekkor már megnyilvánult Csík életében korszakalkotó hivatása.”

1872-től 1876-ig országgyűlési képviselő volt, majd 1882. május 25-től Csík vármegye alispánja. Egyéb teendői mellett sokat kutatott a vármegye levéltárában, és a vonatkozó adatokat a Szádeczky által szerkesztett Székely Oklevéltár utolsó kötetében adta közre. A Pallas Nagy Lexikon részére ő dolgozta fel a vármegyét érintő adatokat. A helyi sajtóban állandóan közlés alatt álltak iránycikkei, tárcái, sőt, költeményei is jelentek meg.

Alispánságáról 1906-ban mondott le. Ezután azzal hökkentette meg környezetét, hogy az ellenzékhez csatlakozott és a függetlenségi párt vezére lett. Influenza vitte el 1913. március 18-án. „Nagyobb halottja nem is lehetne ma a székelységnek” – írták a helyi lapok. Csíkszeredai búcsúztatásán, majd mindszenti temetésén jelen volt a fél megye. Sírjára elsőként Mikó Bálint helyezett el koszorút.

Becze Antal munkásságának eredményét lépten-nyomon láthatjuk, de őróla még arcképet is nehezen lehet találni. Az emlékírók szerint 1913-ban Márton Ferenc csíkszentgyörgyi festőművész megfestette a Csíki Magánjavak költségén arcképét a vármegyeház nagyterme részére, de ez több, más csíki vezető emberével együtt megsemmisült 1916-ban amikor a város jó része is leégett. Ma már az a festménydarab sem lelhető fel, amely Nagy András leírása szerint Becze Antal portréjából megmaradt.

1900 áprilisában a Magyarország és külföld című kiadvány négyes száma Csíkvármegye leírását közli. A folyóiratban szerepel Becze Antal arcképe is. Ennek alapján azonosítható személye az 1902-es tusnádi Székely Kongresszus résztvevőinek csoportképén. (Becze Antal a rendezőbizottság tagjaként volt jelen).

A feljegyzések szerint családja repatriált. Utódai Csíkszeredában két házat adtak el. Egyiket dr. Debu nevű ügyvéd vette meg, a mellette levő, öregebb házat, melyben annak idején Becze alispán lakott, Comanciu nevű tisztviselő. Ma ebben az épületben bérlők laknak, a ház a város tulajdonát képezi. Az újabb lakásban a Csipike napköziotthon kapott helyet.

Az utódok a mindszenti házat és a földeket is eladták, ennek ellenére Mindszenten még őrzi az idősek emlékezete Becze Antal alakját, sőt azt is tudni vélik, hogy a faluba vezető jó utat is neki köszönhetik. (Igaz, érdeklődésemre többen is ijedten kapták fel fejüket: csak nem valamilyen ivadéka tetszik lenni? – kérdezték.) Számon tartják azt is, hogy ő volt a legnagyobb földbirtokos a faluban.

– A földkönyvben sokat szerepel a neve – mondta az idős Nagy Kálmán – ott dolgozott a vármegyeházánál, azt mondták főispán volt. Négylovas hintóval vitette bé magát mindennap. Bément a kocsi érte eccer. Úgy hogy nem itt a faluban jegyzősködött.…

Ugyancsak Nagy Kálmán volt segítségemre sírjának felkutatásában is. Ugyanis T. Nagy Imre emlékiratából kiindulva, sírját a mindszenti köztemetőben kerestem – órákon keresztül.

(„Ő maga a mindszenti köztemetőben nyugszik, s mai napon az sincs aki itthon egy fenyőággal borítsa sírhalmát.”)

Nagy Kálmán végül is egy, a templomkerítésben lévő, letört sírkövű sírhalomhoz vezetett. Ez a Czikóék sírja – mondta – és Becze is ide van eltemetve. A kórus feljárati lépcsője alól a sírkő is előkerült. Nagy Kálmán szerint legalább húsz éve annak, hogy a sírkő ledőlt és betették a lépcsők alá. 1999 nyarán megjelentek Csíkszeredában Becze Antal kései, Amerikában élő leszármazottai. Bár egyetlen szót sem tudnak magyarul, a terjedelmes Becze család története érdekli őket. ők is keresték a sírt, viszont végül dolgukvégezetlenül utaztak haza.

Nem Becze Antal az egyetlen, Csík történelmének meghatározó, jellegzetes alakjai közül, akit már-már az emlékezet is eltemetett. Ugyanerre a sorsra jutott kortársa és munkatársa, csíkzsögödi Mikó Bálint főispán is, de csak kevés csíkvármegyei vezető munkásságáról mondhatták és mondhatják azt a utódok, amit Becze Antalról és Mikó Bálintról: “Majdnem 23 évet dolgoztak együtt. Ez a korszak volt Csík aranykora.” [Becze Antal életére vonatkozó adatok és idézetek forrásai: Endes Miklós, dr. Nagy András, Tivai Nagy Imre írásaiból, illetve a Külföld és a Csíki Lapok c. folyóiratokból]

1. Volant András:
   2016. október 21. 19:14

   Tisztelt Szabó Katalin!
   Érdeklődéssel olvastam az interneten is közölt cikkét. Érdekelnének további részletek a csíkszentmártoni primor Becze családról. Ön, Katalin úrasszony bizonyára tájékozottabb. Szíves válaszát előre is köszönöm.
   Üdvözlettel
   Volant András

2. ifj. Rafain Gábor:
   2016. november 8. 11:41

   Kedves Katalin!
   Nagy örömömre szolgálna ha lehetőség volna az 1902-i tusnádi Székely Kongresszus rendezőinek a névsorát közölni, esetleg a fényképen beazonositani.
   Tisztelettel Rafain Gábor.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ