31 / TENISZ

Sporttá Angliában vált
Elegáns sportöltözetben (alsónemű-mutogatás, pláne az alatti dolgok villantása kizárva), keresztben kifeszített halászháló fölött furcsa, likacsos palacsintasütővel apró labdát ütögető sportsmanek és sportsladyk…
Az amerikai Sports Illustrated (retró fordításban: Képes Sport…) 1954-től vezetett „Az év sportolója” („Sportsman of the year”) listáján csak majdnem húsz év után – 1972-ben – jelenik meg a nagylabdások mellett az első kislabdás, igaz: egyből sportslady: Billie Jean King többtucatszoros Gran Slam-győztes.
Ha mostanáig rajta kívül még csak ketten – Chris Evert, 1976 és Arthur Ashe, 1992 – nyerték el is e megtisztelő címet, a tenisz elválaszthatatlan része lett a sportkánonnak az Újvilágban is. (Az ugyancsak amerikai Sporting News hasonló listáján viszont kislabdások mindmáig nem rúghatnak labdába.)

De nézzük nyelvi szempontból ezt az egyre népszerűbb úri időtöltést. Természetesen, az angolok „találták föl”, mint megannyi más furcsa sportot (krikett, rögbi, snooker-billiárd, darts, bridzs, badminton-tollaslabda, ping-pong – table tennis – asztali tenisz, gyeplabda – sőt, még a football is közéjük sorolható). Az indiai brit koronagyarmaton nemzeti sporttá lett gyeplabda (field hockey) mellett a „gyepteniszt” (lawn-tennis) is füves pályán játszották-játsszák. Az utóbbi terminus technicus-ból rövidült „tenisz” elnevezés egy (ó-)francia felszólításra vezethető vissza: a labda elütésekor kiálthatta az úriember-sportsman figyelmeztetésül a másik játékosnak: „tenez!” – azaz: labda megy! – kapd el!).

Eredetileg ugyanis francia (királyi) udvari játék volt, sporttá azonban Angliában vált a XIX. század második felében. A legrégebbi tenisztornát, a wimbledonit 1877 óta rendezik meg évente. (Wimbledonban magyarok is győztek – igaz, nem a füves teniszpályáén, hanem a füves football-stadionban, az Aranycsapat aranylábú gyerekei.)

Ma már figyelmeztetés nélkül lőnek a teniszben is, tenyerest, fonákot, kétkezest A játékkal kapcsolatos angol szakkifejezések többsége megmagyarosodott (meccs, necc, gém, szett, táj-brék, szet-point, brékpoint, backhand, szerva, deuce/dősz – melyek később további magyarosodáson mentek át: háló, játék, játszma, rövidített játszma, játszma-labda, bréklabda, fonák, adogatás, egyenlő – és: egyes, páros, vegyes páros). A tenisz mindmáig elsősorban (fehérruhás) úri játék – a profi teniszsportot leszámítva, ahol nem az időtöltés, hanem a pénz vagy az olimpiai érem a lényeg. A V-kivágású teniszpulóver és a fehér hosszúnadrág – ez volt az elegáns férfi teniszező öltözéke (még korábban: nyakkendővel).
A szerb nemzetiségű Tapavicza Momcsilló az egyetlen magyar olimpiai érmes teniszező (az első, athéni játékokon, 1896-ban nyert bronzot magyar olimpikonként – később szerb színekben versenyzett, mint mostani evezősnőnk). A nagy tenisztornákon (Roland Garros, Grand Slam, számos open) több hazánkfia-hazánklánya jeleskedett (Asbóth József, Gulyás István, Taróczy Balázs, Körmöczy Zsuzsa, Temesvári Andrea, Szávay Ágnes – és a vajdasági születésű rikkantós jugoszláv és amerikai világklasszis Szeles Mónika/Monica Seles is magyar nemzetiségű).

Az asztali teniszben azért – egykor – sokkal sikeresebbek voltunk… A valamikori Dorogi-féle gumigyár nevéből képzett dorco (népiesen: dorgó) típusú gumitalpú vászon tornacipőket egykoron eufemisztikusan teniszcipőnek is titulálták; volt idő, mikor szinte az egész ország „tenisz”-dorgóban járt (hozzá nyáron klottgatyában, télen mackóban – e retró-elnevezések új szócikkért kiáltanak), miközben a teniszről halvány fogalma sem volt. A mai csúcs-sportcipők mellett ez a „hungaricum” még a kínai lelencgyerek-státuszt sem kaphatná meg; nem is hordja már senki – a tévé jóvoltából viszont mára a legkisebb faluban is megismerték a fehérruhás ütögetést.

Következik: 32 / JENKI

(Forrás: nyelvmájszter)