A Kádár-rendszer vége nem volt ilyen sunyi
Mail-interjú Andrassew Ivánnal
Andrassew Ivánnal több interjút is készítettem az évek során, ezek főként az Internetcsinálók rovatba sorolhatók. Most, hogy egy helyre gyűjtöm őket, ki szerettem volna kerekíteni a képet néhány pótkérdéssel. Elkeseredett, elkeserítő válaszok érkeztek.
Egy, a Népszabadságban nemrég olvasott cikkben Önt a mennybe menesztik újságíróként, innen a távolból – s mégis a közelből -, úgy érzem, meg is érdemelte a dicsérő szavakat. Ön a Népszava rovatvezetője, a Népszava, mely nemrég igen nehéz anyagi helyzetben volt, emlékszem, felkérték az olvasókat, adományozzanak. Mi annak az eredménye, mégis létezik a lap, létezni fog?
Karrierem csúcsa, hogy a Népszabadságban egy keresztrejtvény jelent meg rólam, a munkáimról 60. születésnapomra. Ez igazán meglepett, nagy megtiszteltetés egy olyan laptól, amelynek ugyan valaha a publicistája voltam, ám most a versenytársnál dolgozom.
A Népszavánál semmi nem oldódott meg, egyre rosszabb a helyzet, a munkatársak gyakorlatilag az éhezés határán élnek. Elemi szociális gondjaink vannak, minden tartalékunkat föléltük. Mivel a szakszervezeti tagok azzal tiszteltek meg, hogy szakszervezeti vezetővé választottak, hamarosan igen erős, az egész országban látható és hallható akcióba kezdünk. Elsősorban is szeretnénk megtalálni a cég tulajdonosát. Azért, hogy tisztázzuk vele: viselkedését már az állatvédelmi törvény is elítélné, nemhogy az emberekre vonatkozó jogszabályok. Ha ugyanis valaki etetni sem képes a rábízott élő jószágokat, az vagy ajándékozza oda másnak, vagy engedje őket szabadon, de az megengedhetetlen, hogy embereket, családokat koplaltasson. Ilyen körülmények között elképesztő, áldozatos munka folyik a lapnál, noha sokszor már az is gondot okoz, hogy a kollégák be tudjanak jönni a munkahelyükre.
Ön rádiós is, a Klubrádió belső munkatársa, hát az is létezik? Van vagy volt? Lesz is esetleg?
Nem vagyok belső munkatárs, csak a Hetes Stúdió egyik műsorvezetője, de a Klubrádió az egyik legfontosabb közösség az életemben. Természetesen van, és lesz is. Akkor is, ha betiltják, tönkreteszik. A Klubrádió éppen az eszement, lealjasult támadások miatt lett és lesz egyre erősebb. Amúgy a gondok szinte ugyanolyanok, mint a Népszavánál.
Nem csalódott Ön is az emberekben, amikor megválasztották azt, aki korábban megmutatta, hogy egy országot elvezetni képtelen, aki megfojtaná a szabad szót, s ha olyan idők járnának, príma diktátor válna belőle..?
Már régen diktátor. Attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdődött a visszamenőleges hatályú törvénykezés, az alkotmánybíróság jogköreinek csorbítása, Magyarország nem jogállam. Ha valami nem jogállam, akkor micsoda? Diktatúrának mondjuk az ilyen rendszereket. Ez a joggal való visszaéléssel jött létre: alkotmányos puccsal. Ennek megfelelő a hatalom viselkedése is: minden nap visszaélnek a joggal. Azon dolgozunk, hogy hamarosan veszítsék el a hatalmukat, és visszaállítsuk a Magyar Köztársaságot.
Egyébként meg nem csalódtam az emberekben. Tudtam, sokszor figyelmeztettem – nem is egyedül -, hogy ez lesz, ha Orbánt hatalomra juttatják, mégis kétharmadot kapott. Ilyen a magyar ember. Meg is érdemeljük a sorsunkat. Egy haszna lesz ennek az időszaknak: Orbán akkora pusztítást végez, hogy újra kell építeni az országot. Talán most lesz annyi eszünk, hogy fenntartható viszonyokat teremtünk.
Nem keserű a szájaíze, amikor azt kell tapasztalnia, hogy a szabad szóért kevesen emelik fel a hangjuk? Tízezer ember nem egyharmad Magyarország…
A legutóbbi Milla-tüntetésen százezren voltunk. Egyre többen emelik föl a szavukat – sajnos nem kis részben azért, mert a Fidesz a saját híveit is ellenséggé teszi. Egy csöppet sem aggódom azért, mert az emberek egy része gyáva. Bár ez veszélyes, ha egyszerre szakad majd ki belőlük a szó és a düh. (Megjegyzem: minden okuk megvan a félelemre. A Kádár-rendszer vége nem volt ilyen sunyi, mint ez.)
Ön nemrég igen érdekes könyvet adott ki – erdélyi téma: a Püspök úrról. Bizonyára sokan támadták érte, főként ”nemtelenül”. Fél év elteltével hogyan gondolja, megérte?
Nekem nincs jogom mérlegelni azt, hogy mi éri meg és mi nem. Ha Európa, Magyarország és Erdély egyik legbefolyásosabb politikusáról olyan dokumentumok kerülnek elém, amelyek lényegesen befolyásolhatják a politikusról kialakult képet, akkor azokat nekem feltétel nélkül kötelességem közre adni. Ez a hivatásom, a szakmám.
Egyébként nem sokan támadtak. Annál is inkább, mert még a leghívőbb jobboldaliak számára is nyilvánvaló volt, hogy az igazságot látják, olvassák. Ráadásul – nyilván a Fidesz Központi Bizottságának utasítására – a teljes jobboldali sajtó hallgatott a könyvről. Azok a lapok is, amelyek amúgy kéthetente kötnek belém. Nem mentek sokra ezzel, hiszen a könyv a romániai Bookline sikerlistáján 41 napig volt az élen – a magyarországin “csak” két hétig. Ilyen még nemigen fordult elő efféle könnyvel.
November közepén jelenik meg az új könyvem Róna Péterről. Egy hosszú interjú. Alighanem sokkal nagyobb vitát vált majd ki, mint az előző.
Ön nagyon sokat tett az erdélyi internetezésért. Magyar és csángó költõket jelentettek meg a világhálón, a román irodalmat népszerűsítették, barátainak helyet biztosított a neten, műköködnek még a beindított csatornák?
Nem én tettem sokat, hanem Cseke Gábor. Csak segítettem neki. Csakugyan éveken át dolgoztunk az Erdélyi és Csángó költészet című oldalon és a Román költők oldalán. Ezek megtalálhatók a Magyar Elektronikus Könyvtárban.
Magánblogot vezet, mindezek mellett, amiket felsorolt, és családja van és hobbija, csak nem a szó erejébe vetett hite adja hozzá az erőt?
A magánblogomon ma már többnyire az írásaimat teszem közzé. Az életem egyéb részei inkább a Facebookon jelennek meg az Andrassew Iván bemutatja című “csoportban”. Ma már a Facebookon, és a Twitteren nagyságendben annyi követőm van, mint egy pártnak, ami nagyon nagy megtiszteltetés. Nem a szó, hanem a történetek erejében hiszek.
Kérdezett: Gergely Tamás
Andrassew (Andrasev) Iván Távoli napló, Facebook, Népszava – 477-9003 -, Hócipő, Klubrádió, Twitter, Haiku, Skype: andrass1952, ivan@andrassew.hu
Pusztai Péter rajza