Sírkert. A költőnő "káfés" hagyatékából

szétfolyó élet

mint mikor elrakod
a születésnapra kapott
cukrot csokoládét
melyen a Tesla áll a
bécsi barokk íróasztal
számodra kijelölt jobb
oldali mély fiókjába
felnőve hogy majd
az előre látható rossz
időkben is legyen belőle
nem gondolva rá hogy
evészetre enyészet
ráhibáz mert nem
láttál még halottat
kukacok költöznek
a csokoládédba
nyúlós bonbongyurma
lesz a karamella
hogyha nem látogatod
vágyakozva önmegtagadón
minden ínséges napon
hogy nem olvadt-e szét
sztaniolkoporsójában
és nem ragad-e hozzá
már minden emlék mint
az édesből keseredett
szétfolyó eldugott élet

ajándék ég

anyám küldte ajándékát
ami örökre övé már a csodás
alkonyati eget október
vége felé telet
hozó fagyos csókja
hull arcomra
szélkarjával ölelget
ilyen volt mikor
hattyúdalát a csendet
hallgatta ágyamban
gyermekemként
a bolond varjak ismét
kerge táncot járnak
vészt már nem hoznak
pantomimoznak
fejem felett itthagynak
ők is magamra kerek lyukak
közt festőpamacsot töröl
felhőrongyba Dalí mester
pironkodva bujkál az ősz
elmúlik most is valahol
valami valaki nagy
kék madárrá sötétedő
felleg szorongat
könnyfacsarva
az ég szeme kihuny
és még szebb
és még lázasabb
és még vörösebb

(A szerző „káfés” vershagyatékából)