Mása Gyuri, a keserű, fanyar hatvanas, aki csak abban különbözött a falu alkoholistáitól; hogy ő adta nekik el a bort, de megvetette a vevőit, tehát azokat az alkoholistákat is útálta, akikből élt. Aki a falu legnagyobb tévéjét mondhatta magáénak, de a saját kutyájától is úgy félt, hogy csak csőre töltött stukkerrel merte etetni, úgy tudott hazaérni a szomszédos lakásába, három liter rum megivása után (a neves prózaíró, Bourbon Douglessz) mellett lakott, hogy a kerítést végigokádta, és aztán ilyen állapotban nem mert a felesége színe elé kerülni, ezért a csípős estét és hajnalt az udvaron töltötte a kocsijában, szenderegve. Éjfélre összepisálta és fosta magát, érezte, hogy most máér nagy baj van, bement Ágihoz, a feleségéhez, de beszélni már nem tudott. Ági kihívta a mentőket, azok kijöttek, összeírták,hogy mit csomagoljon agyvérzést kapott férjének (pizsama,, wc-papír, szappan, étkészlet, borotva, pénz, kávé stb.), amit aztán a mentősök azonnyomban gondosan el is loptak. Bourban Douglessz sejtette, hogy az előző esti liason rossz vért szül, ezért korán kelt, jelen is volt, mikor Gyurit elvitte a mentő, de beszélni már nem lehetett vele, meg sem ismerte az írót. Az előző estnek volt még egy üde színfoltja: Toddy. Amikor a viperát, amivel akár egy embert is agyon lehet ütni, Gyuri szomszéd az íróra emelte, Toddy felugrott és ki akart rohanni a konyhából, de útját állta egy termetes üvegajtó. Isteni szerencse, hogy Toddy előbb esett össze, mert így csak a feje csattant az övegajtónak, de sebaj, mert mire hazaért, még kétszer esett el és szerzett fejsérüléseket. Valami érződött már a levegőben.

Egy indiánnyárra emlékeztető délután a neves író átugrott szomszédjához, Toddyhoz. Már gyűlt a csapat, a kemény mag, de a barackba zárt szellem még nem szabadult ki. Ekkor érkezett meg a falu Luciferje, a maga kétliteres novaborával (direkttermő,betiltott, erősen mérgező borfajta), s előzékenyen rátukmálta a társaságra az ajándékot.” Ne fogadj el ajándékot egy görögtől” rémlett a korosodó prózaírónak a Odüsszeuszból nehány fragmentum és hazafelé vette az utat, egy korty bort sem ivott. 15 perc elteltével beütött a faszesz. Cigány Béla meghempergett Toddy sziklakertjében. Két bordája tört el, azaz tört volna el, ha nem lett volna két gyógyulófélben lévő törött bordája. Tehát, hogy úgymondjam, Béla dupla vagy semmit játszott. Így már négy törött bordája lett. Ez se keserítte el, mert kitántorgott az utcára, s onnan fenyegetőzött, hogyha Toddy nem adja meg neki azt a tízezrest, amit az elébb adott neki, akkor “kigyúccsa a házát”.(Béla utoljára 10 ezer forintot akkor látott, amikor a szegedi börtönben szabadulásakor odaadták neki a börtönkeresményét. Béla a börtönnel egyébként is elégedett volt, a zsíroskenyérre szentimentálisan és elérzékenyülve gondolt, és sűrűn mondogatta, ha a vaskos kenyérszeletekre gondolt, amiket a börtönszakács kolbászzsírral kent meg, hogy “már ezért megérte.” A széplélek író alig várta, hogy Cigány Béla az utcán legyen és ne Toddy kertjében. Egy ásó volt a kezében és újra eltört Bélából két új bordát. Tehát ez uszkve hat. Aztán emberbarátilag kihívta a mentőt, de amikor be kellett diktálni a mentősöknek a sérült nevét, akkor a mentősök nyíltan megmondták, hogy Bélához nem jönnek ki Rétségról, a központjukból (kb. 40 kilométer)

Aztán, hogy Béla mégis hogyan került kórházba, azt a következő részben mesélem el.