34 / ARANY

Több átvitt értelmű szó alapja
Nem mind arany, a mi fénylik. Közmondás. Nem mind higany, ami folyik, nem mind horgany, ami bádog. Bugyuta közhelyek (most találtam ki őket). Mi közös bennük? Hát a végződésük: a nyelvújításkor a kémiai elemekre előszeretettel alkalmazott egységes – any, -eny. Csak ez a pár szó maradt meg – senki sem emlékszik már az élenyre (oxigén), a légenyre (nitrogén), a szikenyre (nátrium), a kovanyra (szilícium), vagy az erőltetett vasanyra (vas), kénenyre (kén). A sok fém közül természetesen nem csak az arany ősi, finnugor-óiráni örökség (ráadásul régesrégen inkább az olcsóbb sárgás fémet, a rezet jelölte), melyből később több átvitt értelmű szót is képeztek (sárarany, aranyér, aranyköpés, aranykor, aranka).

Ilyen ősi örökség még a vas, a réz, az ón, az ólom is. A horgany nyelvújítási képzés, a horog szótőből (a fém állítólag horgasan tükröz – nem vitatom). Hasonlóképpen alakult a harmadik fönnmaradt –any végű fém, a higany sorsa is: valószínűleg Bugát Pál alkotta a híg melléknévből és az aranyból önkényesen elvbont végződésből. Korábban ismert volt még ezen elemre a kéneső kifejezés is, melynek azonban semmi köze sem a kénhez, sem az esőhöz: a százötven éves Czuczor és Fogarasi szófejtés ellenére inkább a higany jelentésű arab-török könösü-kenesí magyarítása volt (míg a higany ki nem szorította). A mengyelejevi periódusos rendszerben szereplő rövidítés, a Hg azonban nem a magyar szót jelöli, hanem a latin Hydrargyrum – ezüstvíz – rövidítése, noha már senki sem nevezi így ezt az egykor a vérbajgyógyításból és az amalgám fogtömésekből, ma inkább csak a hőmérőkből közismert folyékony fémet. A legtöbb európai nyelvben mercurium a neve, a higanyos fürgeséggel helyét változtató görög-római kereskedelmi és futárszolgálatot ellátó isten után (ld. még: Freddy Mercury…). Az angol köznyelvben a Canterbury mesék kora óta – hasonló alapon – quicksilvernek (gyors, fürge ezüst) hívják; ugyanilyen képződmény a német quecksilber is. A magyar népetimológiában előfordul a „híg aranyra” való alaptalan utalás is (mint a fenti példák bizonyítják, színe alapján mindenki ezüstnek – és nem aranynak – nézte). A kémiai szaknyelv szavai önmagukban is nagyon izgalmasak nyelvileg (akit érdekel, lapozza fel könyvtárban vagy interneten Szőkefalvi-Nagy Zoltán ezzel kapcsolatos monográfiáját). Valamikor például nem csak a rezet és az aranyat nem különböztették meg a beszédben; az ón is egyaránt jelentette a mai ónt (stannum-Sn) és az ólmot (plumbum- Pb). A nem-fémek közül csak a szén és a kén ősi nyelvi örökség – nevet csak annak adtak őseink, amit ismertek (mondjuk, az urániumra vagy a rádiumra nem lehetett ősi szavunk)… Jöjjön egy-két érdekesség az elemek világából. A réz latin- és nemzetközi megnevezése (Cu – cuprum, copper, Kupfer, cobre) a ciprussal rokon: a növényről kapta nevét a sziget, ahol az ókorban sok rezet bányásztak. A platina viszont spanyol eredetű: a plata e nyelven ezüstöt jelent (a Rio de la Plata is őrzi nevét) – ennek kicsinyítése a platina, az eleinte ezüstnek vélt fehérarany. A kobalt – német mesehőst (kobold, gonosz manó) rejt, a nikkel meg egyféle német ördögöt (Nickel – ld. még a Pumpernickelnek elkeresztelt ördögfekete kenyeret). A tungsten svédül nehéz kő (mely azonban nem repül, mint a Toldi-féle malomkő), ezt vették át az angolok is; németül ugyanez az elem Wolfram, amely név viszont a farkast örökíti meg; nekünk is ez volt szimpatikusabb, ezt használjuk mi is. A magyar (egyesült) izzólámpákban a két név kombinációja izzott – e frigyből született az egykor jól csengő márkanév is: Tungsram. A kálium arab eredetre megy vissza (a hamu arabul al-káli); még angol neve (a potassium) is megőrizte az arab értelmet: pot – edény, ash – hamu.

S ha már szóba került a Halotti Beszédben is szereplő hamu (ysa pur es homu vogymuk) – ez ősi nyelvi örökségünk. A későbbi mesehős, Hamupipőke nevében kétszer is előfordul – a hamut jelentő szlovák popelka magyarosodott formája a cipőkére hajazó pipőke.

Következik: 35 / ÁRNYÉKSZÉK

(Forrás: nyelvmájszter)