Gergely Tamás: Az Ön írása, Kántor Lajos (válasza a Bécs-perforálra) tulajdonképpen nem „szép”, mint ahogy írtam, hanem „érdekes”. Főként hogy én itt a távolban nem tudtam a Romániai Magyar PEN ötletéről, s valószínűleg a Káfé olvasói sem, akik nem mind Erdélyben, esetleg nem is a Kárpát-medencében élnek, úgyhogy arra kérem, vázolja hosszan vagy röviden, hogyan is nem sikerült létrehozni?

Kántor Lajos: A Romániai Magyar PEN nem csupán terv maradt, a nemzetközi kongresszusokon való részvétellel működött, elsősorban képviselőink által. Gálfalvi Zsoltot választottuk elnöknek, mostanáig elsősorban ő jelentette a mi erdélyi PEN szervezetünk nemzetközi jelenlétét. Anyagi és szervezési gondok miatt állt be a kétezres években a pangás.

Emlékszem viszont egy budapesti, nagyobb tagságú jelenésünkre is, a jó emlékű Hubay Miklós, a Magyar PEN akkori elnöke volt a fő szervező.

1995 októberében zajlott ez a tanácskozás A szabadság dzsungelében címmel, a szövegek nyomtatásban is megjelentek egy csinos kötetben (ODI et AMO), 1996-ban, a Magyar PEN Club kiadásában. Erről a könyvről érdemes volna bővebben írni, választ adna részben arra a kérdésre is, hogyan szeretjük vagy nem szeretjük egymást (például Romániában élő írók, magyarok, románok). Csak figyelem felkeltése érdekében sorolok néhány nevet a résztvevők, a kötetben szereplők közül: Juhász Ferenc, Pomogáts Béla, Bányai János, Végel László, Balla D.Károly, Görgey Gábor, Bari Károly. Erdélyből: Gálfalvi Zsolt, Lászlóffy Aladár, Fodor Sándor, Egyed Péter, Kántor Lajos. Nevesek a nem magyar felszólalók: Ales Debeljak, Miodrag Pavlovic, Tomaz Salamun, Vjacseszlav Szereda, Jorgos Alevras stb. A román írók képviseletében: Gabriela Adamesteanu, Nicolae Prelipceanu, Dan Cristea, Constantin Olariu. És talán a neveknél is többet mond a szövegek címeinek felsorakoztatása.

Emlékezésként, tájékoztatásul most csak ennyit. És még valami: terv szerint ennek a hónapnak 23. napján délután ülünk össze még élő Romániai Magyar PEN tagok, lássuk, hogyan tovább. Hátha van tovább…

(Folytatjuk)